Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

újfalu, Nyitra vm., Diviacka Nová Ves, Sz.) földet adja az oklevélben leírt határok között, a beiktatást Mihály nyitrai ispánnal végeztetvén. — D. p. m. mag. Benedicti, Orod. eccl. prepos. dil. et f. n. au. n. vicecanc. a. D. 1271. r. a. n. a. secundo. Átírta IV. László király 1272. nov. 17. (Orsz. Ltr. Rudnay-ltr.) Fejér, CD. V. 1. 143. és X. 3. 257. Hazai okmt. VII. 128. A határleírás szerint az adományozott föld Zuchcham vagy Zucham (Nyitraszucsány) faluval határos, tehát a mai Divékújfaluról van szó. 2122. — Lampert, egri püspök kérésére átírja IV. Béla királynak 1261. szeptember 9-én kelt oklevelét (lásd ezt az 1267. sz. alatt), az egri egyház, illetőleg az egri püspök birtokainak és kiváltságainak megerősítéséről. Eredetije az egri érseki uradalmi levéltárban. (Fasc. JJJJ. No. 1. jelzettel.) Katona, Hist. crit. VI. 580. (Batthyány kézirataiból). Fejér, CD. V. 1. 152. (Katona után.) V. István királynak ezt az átíró oklevelét Katona is, Fejér is többszörösen megcsonkítva közölte. Ennél nagyobb baj azonban az, hogy IV. Bélának az Í271-Í oklevélben átírt, történeti és nyelvészeti sempontból is fontos oklevelének szövegét valamennyi eddigi kiadás nagy kihagyásokkal közli : vagy az egész birtokfelsoroló résznek, tehát az oklevél jó felerészének kihagyásával, vagy egyes részeket, több megszakítással is, hagyva ki. (Lásd a kiadások felsorolását az 1267. számnál; az ott felsoroltakhoz még Balázsy Ferencnek Heves vármegye története, I. k. 299. sk. 1. töredékes közlése csatolandó, amely egy 1715-1 másolatról készült ; csak az oklevél bevezető 1 —2 sorát, s a falvak felsorolásából csupán a hevesmegyeieket adja.) Aránylag legteljesebb még Fejér közlése, de ez meg (mint többé-kevésbbé a többi csonka kiadás is) a szövegnek és különösen a helyneveknek olyan nagymérvű eltorzítását mutatja, hogy közlése mind történeti, mind nyelvészeti szempontból félrevezető és használhatatlan. Ezért V. István átíró oklevelét az eredeti alapján szükségesnek láttam IV. Bélának benne átírt oklevelével együtt teljes egészében közölni, annál is inkább, mert a Kritikai Jegyzék I. köt. 3. füzetének megjelenésekor (1930.) IV. Béla oklevelének szövegét V. István eredeti átírásában még nem ismertem és így ott azt nem közölhettem. A teljes szöveg, az átíró oklevél (1271.) eredetijéből másolva a következő: Stephanus Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex omnibus presens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad apicem pertinet regie maiestatis suorum predecessorum privilegia renovare et legitime emanata restaurare, maximé in rebus favorabilibus, ut in ecclesiarum possessionibus, quas ob Dei reverentiam et in subsidium anime ipsorum gloriosi principes, barones, proceres et nobiles ipsis ecclesiis condonarunt perpetuo possidendas, ut per renovationis et restaurationis titulum pacifice possideant inconcussa firmitate. Proinde ad universorum notitiam tenore presentium declaramus, quod venerabilis in Christo páter Lampertus miseratione 1271.