Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

Pótlások és igazítások az I. kötethez. Az igazítások az 1923-ban megjelent 1. és az 1927-ben megjelent 2. füzet végén, külön lapon közölt javításokat is felölelik. A pótlások és igazítások egy részét DÖRY FERENC, HOLUB JÓZSEF, JAKUBOVICH EMIL és MÁLYUSZ ELEMÉR urak szívességének köszönöm. Az 1., 12., 57., 108., 116., 155., 172. számú oklevelek szövege és a 63., 262., 635. számúak részlete legújabban kiadva: Jakubovich—Pais, Ó-magyar olvasókönyv (1929.) 15., 19., 26,, 44., 46„ 53., 62. és 29., 73., 93. (sk.) lapjain. A 12. szám 2. sorában olv. Huluoodi, 3. sorában : Knez A 20. számhoz: Az 1075-i oklevélre már 1327-ben hivatkoznak. Monum. Strig. III. (1924.) 107. 1. A 22. számra vonatk. olv. újabban Jakubovich E.-től a M. Nyelv 1924. 13. sk. 1. A 23. szám 4. soréban olvasd : Sfr/sín A 37. számhoz: Olv. Sufflaytóí az Ung. Rundschau IV. 889. 1. is. Szerinte az oklevél valódi, de 1106-ban kelt. Ugyanezen szám után pótlandó: *Kálmán kir. oklevelét a Subic-nemzetségből való Marmogna számára említi Kercselich a zágrábi egyh. történetében (74. 1.), de az oklevél hamisítvány (olv. Ung. Rundschau, IV. 896.). A 37., 39., 41., 42., 43., 46., 51., 69., 79., 113., 229. és 232. számoknál a Vjesnik XI. évf.-ra való utalás ezen évfolyamnak külön lapszámozással megjelent 3. és 4. füzetére (N. Tomasic dolgozatára) értendő. A 42. szám utolsóelőtti sorában 22. és 39. helyett olv.: 21—40. A 44. számnál olv. helyesen : írása és pecsétje is azonos eredetű . . . stb. A hamisítás idejét Sufflayval a XIV. századra tehetjük. A 47. szám 3. sorában Bethlen (?) helyett olv. Báthory Gábor Az 50. szám után pótlandó: 1121. II. István király saját pecsétjével erősítteti meg a Bánd fia Ogiuz által az almádi monostornak átadott javakról szóló oklevelet. Zsigmond király 1420-i átiratából (gr. Hunyadi-lvt.) közölve: Magyar Nyelv, 1927. 361. sk. 1. Ugyanott ld. az oklevél részletes kritikáját. Az 52. szám után pótlandó: (1125—28 ?) II. István király ismeretlen tartalmú oklevelének záró része a gyulafehérvári Batthyány-kvtár Psalterium Davidicum c. kéziratából közölve a Magyar Könyvszemle 1900. 31. I. Olv. Akad. Értés. 1900. 546. 1. Az 55. szám 2. sorában IIIvvs helyett olv.: lllws A 63. szám 10. sorában Marcelinus helyett olv.: Macelinus A 66. szám után pótlandó: (1139?) II. Béla kir. pecsétjével megerősített oklevél a bozóki apátság megszökött, de Sándor és Cryspinus apátok által visszanyert szolgáinak ügyéről. IV. Béla 1262 okt. 21-i átíró oklevelében az 1135-i oklevél szövege után következik egy zavaros rész, melyet egy külön (1139-i) oklevél kivonatának (?) tekinthetünk. Fejér, CD. VII. 5. 105—6. V. ö. az 1295. sz. A 79. számnál a kiadások közül kimaradt: Fejér, CD. II. 130. A 83. számú oklevél valódisága a Turul XXXI. 104. 1. kétségbe van vonva, de a felhozott érvek nem elegendők az eredeti oklevél valódiságának megdöntésére. A 84. szám 6. sorában olvasd: Belo palatino A 85. szám 3. sorában olv. helyesen : és Sarud nevű soproni falu földjét adja, A 87. szám 3. sorában kőszegi helyett olv.: küszéni A 105. számú oklevél teljes szövege Zsigmond kir. 1419-i átiratából (a veszprémi kápt. mg. lvt.) újabban ki van adva a Levéltári Közlemények, 1924. 156. 1. A 108. szám 1. sorában olv.: Ombud-ot. 12. sorában : Katona, Hisí. crit. IV. A 112. szám utolsó sorában olv.: (189. szám.). A 115. szám 5. sorában olv.: Fejér, CD. X. 2. 608. A 120. szám 3. sorában olv.: esu-i A 121. szám 1. és az 1680. szám 1. sorában olv. : berekys-i A 124. szám után pótlandó: *III. István király oklevele arról, hogy Chyba és felsorolt társainak ősei Csehországból jöttek Magyarországba s III. Istvántól földet kaptak, hogy azon szabadon maradhassanak. említve IV. Béla király 1236-i oklevelében, Fejér, CD. IV. 1. 59. 1. A 133. szám 7. sorában olv. XV. sz. és 27. sorában olv.: Drahuc A 156. szám 1. sorában Salatice helyett olv.: Salatiel. Garai M. nádor 1429-i oklevele a MODL. 2870. sz. a. van. A 164. sz. alatti utalás I. Bélához tartozik (8. 1.); de nyilván hamisítványról van szó. A 167. szám után pótlandó: *(III.) Béla kir. oklevelét Lugaas birtoknak Gergely részére adományozásáról említi a veszprémi kpt. 1353. (Anj. okmt. VI. 61. és v. ö. VII. 306.) Olv. Karácsonyi, A magy. nernzéts. II. 4,