Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

pátens oklevelét, amelyben megengedte, hogy a medleki német Sebridus ispán a királytól kapott wduordi vámot, úgyszintén Wrs falusi és Werth nevű földeit (v. ö. 1118. sz.) az esztergomi érseknek eladhassa, említi a győri káptalan 1264-ben (Monum. Strigon. I. 518. és 519. V. ö. az 1268-i oklevéllel is, u. o. 548. I.) Ámbár a győri káptalan két oklevele külön utal az udvardi vám eladását, s külön Wrs és Werth eladását megengedő pátensre, valószínű, hogy az engedély egy oklevélbe volt foglalva. 1429. *— é. n. adott (1447. számú) oklevelében szól előbbi okleveléről, melyben lyuteri Salamonra és társaira bízta a veszprémi és székesfehérvári káptalan közt fennforgó ügy elintézését. (Hazai okmánytár, IV. 19.) 1430. *— oklevelére, mely szerint Welchek fia Myke Veyke nevű földét vétel útján szerezte Mártontól, nővérének fiától, történik hivatkozás István ifj. királynak 1265-i Pálóczi László országbíró által 1446. november 1-én tartalmilag ismertetett oklevelében (Zichy-okmánytár, IX. 137.) Az oklevelet azonban Myke nem tudta előmutatni. 1431. — egyfelől Mark, Jurusa és Myruzlaus ryuchei ispánok, másfelől a szabad magyar praedialisok [prediales] s a ryuchei várjobbágyok közt a comes parochialisnak fizetendő szállásdénárokra nézve [super denariis descensualibus] felmerült perben Fülöp esztergomi érsek, udvari kancellár közbejöttével [mediante] ítéletet mond, érvénytelennek nyilvánítva a ryuchei ispánok részére a garygi praedialisok kiváltságainak megfelelően adott oklevelét, s megállapítja, hogy a praedialisok és várjobbágyok s népeik felett a nevezett ispánok csak Izsák fia ínco ispán, Tolomerius fia Farkas vagy Belus bán fia István sziavon nemesek egyikének bírótársul vevése mellett ítélkezhetnek, és a praedialisok s népeik a comesek elé csak káptalani vagy konventi bizonyság mellett idézhetők. — D. p. m. mag. Farcasii el. in prepos. Alb. au. n. vicecanc. a. d. inc. 1265. XIX. Kai. Febr. r. a. tricesimo Átírta N. Lajos király 1380. jún. 26. (MODL. 581.) Wenzel, ÁUO. VIII. 124. Smiciklas, Cod. dipl. V. 329. Kivonatok: Monum. Strigon. I. 520. Kukuljevic, Reg. n« 883. 1432. — notariusának, Tamás mesternek és János, Kristóf, Pál és István nevű testvéreinek adja — Béla sziavon herceg jóváhagyásával — az utód nélkül elhúnyt Bolosk kemnuki várjobbágy földjét szabad rendelkezési joggal, kivéve azt a kemnuki vár hatósága alól s Miklós mester kemnuki ispán által végeztetve a beiktatást. — D. a. d. inc. 1265. VI. Kai. Februarii, regni a. tricesimo. Eredetije a délszláv akadémia zágrábi levéltárában. Átírta V. István király 1270. aug. 26. (U. o.) Smiciklas, Cod. dipl. V. 330. V. ö. az ugyanezen évi május 25. kelt oklevéllel. (1445. szám.) Az adományt Béla sziavon herceg is megerősítette 1268-ban. (Smiciklas, Cod. dipl. V. 478.) 1433. — az örökös nélkül elhúnyt Mixének Checher nevű földjét, melyet a király előtt bemutatott oklevél szerint egykoron Kálmán király adományozott Franka András atyjának, Fridrih Jánosnak, az adományos ősének, — Checher falusi Zubuzlonak, (1264 körül.) (1265 előtt.) (1265 előtt.) 1265. jan. 14. 1265. jan. 27. 1265. febr. 17.