Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

fekvő s beregmegyei földet adományozott. — D. p. m. discr. viri mag. Farcasii prepos. (1) Albensis eccl. au. n. vicecanc. dil. et f. n. anno D. 1263. Eredetije: MODL. 553. Wenzel, ÁUO. VIII. 63. Olv. Klebelsberg-emlékkönyv, 237. 1. a királyi címben kitett „Bulgarie"-ről. Minthogy Farkas mester 1264—65-ben is csak electus, ennek elmaradását a jelen s a következő oklevélben (s hasonlóan az 1396. sz. csak átiratban fenntartott oklevélben is) tévesnek (ha ugyan nem szándékosnak, lásd 1380. sz.) kell tekintenünk, azonban az oklevél valódiságát ez nem érinti. 1379. 1263. (?) — átírja és megerősíti II. András királynak 1217-iki, Wruzt a szent király zalai jobbágyai közül a királyi serviensek közé emelő oklevelét (lásd ezt a 336. szám alatt), s Wruz fiainak, Budue, Jakab és Korochnak Komar nevű földjükért cserében a zalai várhoz tartozó Kyuskolusd földet adja azzal, hogy nevezettek az ország igaz és első nemeseinek arany szabadságát élvezzék; a zalavári konvent oklevele nyomán leírja Kyuskolusd határait. — D. p. m. mag. Farcasii au. n. vicecanc. prepos. Albensis, dil. et f. n. a. D. 1260.(1) Eredetije: MODL. 502. Átírta IV. László király 1282. (MODL. 89.) — a veszprémi kápt. 1348. (MODL. 90.) Wenzel, ÁUO. XI. 479. Az oklevél megbízhatóságának kérdése nehezen dönthető el. Keltéről és kritikájáról olv. a Klebelsberg-emlékkönyv 236. 1. Az ott mondottakhoz még Farkas alkancellár címéből az electus hiánya is járul. Ennek ellenére is az oklevelet (mint az 1379. számút) valódinak fogadhatjuk el. Nincs kizárva, hogy az electus elhagyása 1263 végén (— sem az 1379., sem az 1380. számban nincs uralkodási év —) szándékos volt. (V. ö. az 1024. számnál mondottakkal.) 1380. 1263. ~ átírja és megerősíti Mihály volt szepesi ispán 1263-i oklevelét, mely szerint István aranyműves a Lőcse folyó mellett fekvő földét 8 hold kivételével eladta odorimi Brum-nak 20 márka ezüstért. Tartalmilag átírva Pálóczi Máté nádor 1436-i oklevelében. (MODL. 13,467. Thőke-levéltár.) A kivonat szövege a következő: „ . . . quarum prima prefati Bele regis anno Domini Millesimo ducentesimo sexagesimo tertio suborta seriem et continentiam litterarum quondam Michaelis comitis de Scepus in dicio anno Domini Millesimo ducentesimo sexagesimo tertio emanatarum transsumptive et confirmative in se habens expressisset, quod constituti coram ipso Michaele comite Stephanus aurifaber ab una, ab altéra vero parte Brum de dicta Odorim, idem Stephanus aurifaber proposuisset viva voce, quod terram suam, que ipsum contigisset, sitam iuxta fluvium Leuche et Odorim, exceptis octo iugeribus, que haberentur iuxta rivulum Odorim (?), vendidisset anledicto Brum pro viginti marcis argenti perpetuo possidendam, prefatus vero dominus Bela rex premissas litteras ipsius comitis Michaelis pro eodem Brum et suis heredibus petitionibus ipsius inclinans confirmasset in perpetuum duraturas."