Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

olyan értelemben, ahogyan azt Sörös P. gondolta.) A monostor Tata falut 1260 után sem kapta vissza. Legalább is Tata falu bírásának a monostor részéről nincs nyoma. (V. ö. Csánki, M. o. tört. földr. III. 491.) Az oklevél szinte iskolai példája a hamisítványnak. Szövegét IV. László 1273. jún. 28-i átiratából ismerjük, amelynek egy alul csonka példánya a pannonhalmi levéltárban van, teljes szövegét pedig IX. Bonifác pápa 1400-i átíró oklevele tartotta fenn. (Monum. Vat. id. h.) IV. Lászlónak ugyancsak 1273. jún. 28-áróI egy másik, eredetiben meglévő oklevele van a pannonhalmi egyház számára (Pann. rendt. II. 338—9.), amely szintén átíró oklevél és mutatis mutandis csaknem egyező a tatai oklevelet átíró oklevéllel. Ebben IV. László IV. Bélának a pannonhalmi apátság részére szóló, ugyancsak 1263. márc. 18-án kelt, aranybullás oklevelét írta át. IV. Lászlónak a tatai oklevelet átíró oklevele épen az aranybullára vonatkozó kitételben, a tatai monostorra, illetőleg IV. Béla intézkedésének megtartására vonatkozó részben és a méltóság-névsor végén . . . tenentibus et honores után tett, következő, furcsa hozzátételben tér el: etiam aliis pluribus personis tam spiritualibus, quam secularibus in hoc facto et tempore presentibus, fidedignis, sapientibus, ydoneis et honestis. XIII. századi királyi okleveleinkben soha elő nem forduló rész ez! Az átíró pápai kancellária pótolta ezt IV. László okleveléhez ? Semmikép sem. Ha IV. László átíró okleveleinek és IV. Béla átírt pannonhalmi és tatai okleveleinek azonos kelte már magában is feltűnő, még feltűnőbb IV. Béla pannonhalmi és tatai okleveleinek az a további egyezése, hogy mind a kettő invocatioval kezdődik és Fülöp érsek kancellár kezéből kelt. (V. ö. Pannonh. rendtört. II. 321. és Monum. Vatic. Ser. I. IV. 264.) Ez a pannonhalmi aranypecsétes oklevélben helyénvaló, mert invocatio és a kancellár kezéből keltezés IV. Béla alatt rendszerint az aranybullás oklevelekben fordul elő. Ellenben a tatai oklevél a kettős pecséttel volt megerősítve, s ez mégis ebben is pontosan a másik (aranybullás) oklevelet követi. Világos, hogy nincs itt másról szó, mint a IV. Béla-féle pannonhalmi oklevélnek és az ezt átíró IV. László-féle oklevélnek egyszerű, de az akkori kancelláriai szokások ismerete nélküli átalakításáról. Ezt igazolja IV. László átíró oklevelének csonka darabja is (ld. fent!), amely IV. László okleveleinek megfigyelésével elég ügyesen készült ugyan, de egész külsejével, egyes betűk alakításával, következetlenségekkel stb. mégis elárulja a sokkal későbbi kéztől származást, ami különösen a Pannonhalma részére szóló valódi oklevéllel való összehasonlításnál tűnik szembe. Az 1263-i oklevél elbeszélése tehát a krónika nyomán, megszerkesztése pedig a másik (pannonhalmi) oklevélnek s ennek IV. Lászlótól való átiratának felhasználásával jött létre, s így mutatták be IX. Bonifác pápának. Mindez 1400-ban történt, bizonyára az oklevél megkomponálása is; és nyilván az átírást kérő Egyed somogyvári szerzetesnek, a tatai apátság kirendelt gubernátorának és conservatorának, a későbbi tatai apátnak a műve volt, aki így akart az apátság körül érdemeket szerezni. (V. ö. a Pannonh. rendt. XII. B. köt. 203. 1. az Egyed működéséről mondottakkal.) 1341.