Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

A kiadások a szöveget mind csonkán közlik; Kaprinai és az őt követők a birtokok felsorolását hagyják ki, Fejér pedig ezenfelül még a hosszú arengát is. Valamennyinél hiányzik a dátum előtt a privilegialis oklevél kiadására vonatkozó igéret is. Hamis, olv. Karácsonyi megjegyzését az Erdélyi Múzeum 1915. 35. I. 17. jegyz. (bővebb megokolás nélkül.) A (Kaprinai közölte) szövegből kitűnik, hogy a memorialis formának megfelelő bevezető és befejező rész közé egy privilegialis formájú oklevél átdolgozása van illesztve. Ez a privilégium pedig nem más, mint az egri egyház 1261. szept. 9-i oklevele (1267. szám), amelyet az állítólagos kolozsmonostori oklevél az arengától kezdve (Rex regum et dominus dominantium . . .), természetesen az egri egyházra vonatkozó adatok megfelelő megváltoztatásával, végig (a „mercedem sempiternam . . . ordinaverunt" szavakig) hűségesen követ. Mindenestül átveszi a privilégiumból a feltűnően terjedelmes arengát is, amelynek persze a memorialis oklevélben nincs helye. (V. ö. Fejér, IV. 3. 33—43. és Kaprinai i. h.) Semmikép sem tehetjük fel, hogy az egri egyház oklevelét talán IV. Béla kancelláriája vette volna mintául a kolozsmonostori oklevél kiállításához ; ezt az idegen oklevél szolgai utánzása és a szokásos oklevélformák elleni vétség egyaránt kizárja. Tehát a kolozsmonostori oklevél nem IV. Béla korában jött létre. Vájjon I. Károly idejében ? Nem igen ; mert I. Károly oklevele, ámbár az 1580-i átírás által fentartott formájában szokásos szerkezetű átíró oklevélnek mutatkozik, (Fejér, CD. VIII. 2. 518.), bizonyára szintén hamis. Az 1263-i oklevélben felsorolt birtokok egy részéért ugyanis, amelyeket az idézett kiadások nem közölnek, (egy részük felsorolva Csánki, M. o. tört. földr. V. 524. 789. 940., de azonkívül fehérmegyei és egyéb birtokok is vannak az oklevélben), az apátság a XIV. század 2. felében, s főleg a XV. században perlekedett, de eredménytelenül. (Olv. Csánki i. m. V. 525. 789. 940.) Bizonyos, hogy a nem nagy leleményességgel készült hamisítvány e perlekedés céljaira keletkezett, ami I. Károly oklevelének is hamis voltát mutatja. Az I. Béla által alapítás hagyománya is valószínűleg későbbi keletű a XIII. századnál. (V. ö. Csánki i. m. V. 308.) A monostor régi okleveleinek elpusztulta azonban nem puszta kitalálás; v. ö. III. Honorius pápa 1222-i vizsgálatrendelő parancsát az iránt, hogy W(iilermus) erdélyi püspök a kolozsi monostor pápai oklevelét „igne combussit", királyi oklevelét (regale privilégium) pedig „aqua delevit". (Theiner, I. 34.) 1338. 1263. — a pannonhalmi monostornak a tőle még II. András király által elvett Kuscen várért s a monostortól a tatárjáráskor kapott 800 márka ezüstért Vyhel, Lubo, Seredahel és Potworich birtokokat (falvakat) adja az ott lakó népek bírósági kiváltságával, Mutmerius szepesi prépost, királynői kancellárral iktattatva birtokba Favus apátot és a monostort. — D. p. m. dil. et f. n. mag. Farcasii, electi Albensis, au. n. vicecanc. a. D. 1263. r. a. vicesimo octavo. Eredetije a pannonhalmi rendi levéltárban. (XXXVI. T.). Átírva tartalmilag Bebek Detre nádor 1400. márc. 3-i oklevelében (u. o. XXXVI. Q.) és a pannonhalmi XIV. századi registrumban is. (Fol. I. J.). Pannonhalmi rendt. II. 324. 1. jegyz. Tartalmilag: u. o. II. 252. 604. Sztachovics, Registrum, XIII.