Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

(1261.) jún. 11. Zólyom. 1261. júl. 1. Zólyom. (1261. júl. 2. előtt.) 1261. aug. 11. 1261. aug. 13. (1261.?) aug. 15. Buda. 1261. aug. 21. — oklevélbe foglalja a fehérvári káptalan és a pannonhalmi apátság közt általa a somogyi tizedek ügyében létrehozott egyezséget. Wenzel, ÁUO. III. 2. (1261. körül.) Lásd 1238. jún. 11-nél a 643. sz. — megerősíti egyezséget. a Hunt—Paznan-nemzetség tagjai közt Szegh és Kutha birtokok ügyében létrejött Fejér, CD. IV. 3. 45. Lásd alább a helyes 1267. évszámmal. * — ítéletlevelére az esztergomi érsek és káptalan és másfelől a lethkesi szekerészek [colnuceariij közt Hurt földére vonatkozólag fennforgó ügyben hivatkozik s az abban foglalt ítéletet ismétli az esztergomi keresztesek konventje 1261. július 2. (Monum. Strigon. I. 461.) A királyi oklevél valószínűleg ugyancsak 1261-ből való, mert az eskünek a királyi ítélet alapján a kereszteskonvent előtt kellett volna tétetnie, de e helyett megegyezés történt. 1262. — a honti várhoz tartozó Zazd földet szolgálataikért István és Myke honti várjobbágyoknak, Márton fiainak adja, akiknek testvére, Csépán a király hadjáratában esett el, ők maguk pedig a vártól elidegenített javak visszaszerzésében tették magukat hasznossá; a birtokbavezetést végző Detrik zólyomi ispán a földet el is határolta. — Anno D. 1261. III. Id. Augusti, r. a. vicesimo sexto. Eredetije a M. Nemz. Múzeum levéltárában. (Törzsanyag.) Hazai okmánytár, VIII. 81. 1263. — megállapítja liptói népeinek kiváltságait és kötelességeit. Wenzel, ÁUO. XI. 499. Lásd alább 1265. aug. 11-i kelettel. — a seinptei comitatust [comitatum de Semptey], melyet előbb Trusleph bírt, ennek testvérére Lyuppoldusra ruházza tett szolgálataiért; Lyuppoldus a várat s tartozékait testvéreire vagy rokonaira hagyhatja, de el nem adhatja s el nem idegenítheti, s azért a többi nemesek módjára a köteles hűséggel tartozik szolgálni; népei felett neki bíráskodási kiváltságot biztosít, s ezért a pozsonyi és nyitrai ispánokat tiltja az e népek felett való bíráskodástól. — D. Bude in Assumptione s. Marié. Átírta IV. László király 1279. aug. 18. (A M. Nemz. Múzeum levéltárában, törzsanyag.) Wenzel, ÁUO. III. 1. (1261 körül.) Kivonat: Kubínyi, Magyar tört. eml. I. 69. (javításokkal Wenzel szövegéhez.) Az évszám Wenzel hozzávetése. V. ö. Pauler, II.

2 227—8. 1. 1264. — Mich bán testvérének, koaznai Cosmas ispánnak, ki az Otokár ellen a Morva mellett vívott ütközetben Fülöp zágrábi püspökkel együtt résztvett s ott megsebesült, a somogyi (vár)földnek Wycha nevű részét és a királyi hirdetők [praeco] szintén Wycha nevű földét adja, miután adományozási jogáról Henrik országbíró, somogyi ispánnak és Pobornak, a királyi hirdetők ispánjának jelentéséből meggyőződött, s a beiktatást Jordán fiával Aba mesterrel végző somogyvári konvent oklevele nyomán leírja az adományozott földek határait. — D. et act. p. m. viri discr. mag. Pauli