Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)
A csak XV. századi átiratban fennmaradt oklevél megbízhatóságát a benne átírt, ifjabb királyi oklevél kétessé tehetné, minthogy Sejter és Csesztve birtokokról Mária királyné 1383-ban mint örökös nélkül elhunyt várjobbágyok (hominum castrensium) javairól rendelkezik. (Zalam. oklvt. II. 196.) Felső- és Alsó-Sejter azonban a XIV. században is a Hahótoké volt (u. o. I. 567. 568.), ami az 1259-i szerzeményt igazolja. Valószínűleg két különböző Sejterre kell tehát gondolnunk (v. ö. Csánki, Magv. o. tört. földrajza, III. 101.). IV. Béla átíró oklevele ellen nem lehet kifogást emelni. Pál alkancellárságát 1259. máj. 29-én már eredeti oklevél igazolja, (lásd alább,) amivel szemben Fülöpnek 1259. júl. 1-i királyi alkancellárságát (Hazai okmt. V. 32. v. ö. Fejérpataky i. m. 107.) annál kevésbbé fogadhatjuk el, mert Fülöp mester (István ifjabb királynak 1257-ben kancellárja, Wenzel, ÁUO. XI- 441.) 1259. májusának végén is István ifjabb király mellett működik Stájerországban. (Zahn, Urkundenbuch des Herzogtums Steiermark, III. 358.). 1212. — felhívja a pécsi káptalant, hogy abban az esetben, ha Kletus fiai: László, Fülöp és Gergely a Káta-nemzetségből való Julának a Szent János-földéért járó 65 márkát csakugyan megfizették, nekik erről privilegialis oklevelet adjon, s Julától követelje vissza az ügyről szóló előbbi oklevelet. — D. Budae dominica prox. post Ascensionem Domini. Átírta a pécsi káptalan 1259. júl. hóban, melyet Fejér a Széchenyi-féle másolatgyüjteményből közölt. Fejér, CD. IV. 2. 520. 1213. — Kálmán király bemutatott oklevele alapján, valamint a fehérvári káptalannak az ezen ügyben tartott vizsgálatról és S. bokoni apát, J(akab) bakonybéli apát, laurentai Saul, Ivánka mester, chayagi János és a veszprémi apácáknak még hat, meg nem nevezett tanuja által letett esküről szóló oklevele alapján Dénes fia Benedek ispán és rokonai: Miklós és Dénes (a Farkas fiai) ellenében a veszprémi Sz. Mária-egyháza apácáinak ítéli a madachai révi vizahalászóhelyet, s egyszersmind bizonyítja, hogy a Benedek ispán által már előbb az apácáknak visszaadott blycchai föld határait tengurdi Pousa a fehérvári káptalan bizonysága mellett megállapította. — D. p. m. dil. et f. n. mag. Pauli prepos. Poson. au. n. vicecanc. anno D. 1259. IV. Kai. Junii, regni a. vicesimo quario. Eredetije: MODL. 485. Átírta I. Károly király 1330. (MODL. 2573.) Fejér, CD. V. 1. 321. 1214. — a fehérvári várhoz és a szolgagyőri várhoz tartozó földet, melyen egykor Rechun fehérvári és Regun szolgagyőri várszolga lakott s azt róluk nevezték el, Eymereh fiának Miklósnak adja s annak birtokába őt Gallus, szigeti ispán által bevezettette. — D. p. m. mag. Pauli Posoniensis prepos. au. n. vicecanc. dil. et f. n. anno D. 1259. VI. Id. Junii, regni a. vicesimo quarto. Átírta V. István király 1270. (MODL. 486.) Fejér, CD. IV. 2. 495. (csonka.) Wenzel, ÁUO. VII. 504. 1215. (1259.) máj. 25. Buda. 1259. máj. 29. 1259. jún. 8.
