Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

Eredetije: MODL. 33,722. sz. Fejér, CD. IV. 3. 544. (1270.) Smiciklas, Cod. dipl. V. 537. Kivonat: Kukuljevié, Reg. no. 1003. Hamis, olv. Pauler, A magy. nemz. tört. II.

2 539. („tekintve egész formáját"); Karácsonyi, Hamis oki. 24. (Paulerre utalva); Smiciklas, Cod. dipl. V. 538. 1. jegyz. (a hibás év és uraik, év alapján.) Eredeti oklevélben az évnek ily módon való kettős hibája csakugyan nem menthető, amihez még a IV. Béla királyi címében írt „Bulgarieque" is járul, amelyet Demeter alkancellársága idején (1268—70) IV. Béla nem használt. (V. ö. Klebelsberg-emlékkönyv, 238. sk.) Az oklevélen függő pecsét is gyanús módon van az oklevélre téve. E szerint tehát hamisítvánnyal van dolgunk. 1275-ben (Smiciklas, Cod. dipl. VI. 106.) Henrik, Miklós fia a hamisítványban birtokosként szereplő Jákó comes fiától, Gabrianustól vásárolt egy dobrai birtokrészt, mégpedig szomszédsági jogon; tehát neki is volt ott birtoka, amit különben a hamisítvány is érint a határok megjelölésében. Kétségtelenül ezeknek a rész-birlokoknak a kiegészítésére készült ez a hamisítvány, amelynek kora közelebbről nem állapítható meg. 1682. * — oklevelét guedechi N. (Miklós) comes, U(grin) esztergomi érsek testvére (?) felmutatta az egresi konvent kiküldöttjei előtt arról, hogy birtokainak felosztására nézve hogyan intézkedett. II. András király és a fehérvári káptalan oklevelével együtt említi az egresi konvent 1239-i oklevele (Hazai okmt. I. 21.). IV. Béla oklevele e szerint 1239 előtti időből való. V. ö. Karácsonyi, A m. nemzets. I. 310. sk. 1683. * — oklevelét Chuetchk-nek és nemzetségének Podgoria vár jobbágyságából való kivételéről megerősítette III. András király 1294., s ezt I. Károly 1333. Kivonata: Vjesnik kr. drzavnog arkiva u Zagrebu, 1926. 44. 1., hol IV. Béla oklevele 1244 körül van téve. V. ö. 790. sz. (Lehet, hogy ugyanerről az oklevélről van szó!) 1684. * — írásbeli parancsát említi a székesfehérvári káptalan k. n. jelentése, arra nézve, hogy a káptalan embere Mour fiával, kesceei Domonkos királyi kiküldöttel határolja el a veszprémi püspökség összes földjeit. (Hazai okmánytár, VI. 163.) Karácsonyi, A magyar nemzets. III. 78. a fehérvári káptalan keltezetlen jelentését 1240 tájára teszi. Azonban fogalmazata inkább későbbről valónak mutatja. Az oklevélben szereplő Absolon Zlaudus püspök officialisa volt és 1256-ban mint a püspök vicecamerariusa szerepel. Fejér, CD. IV. 2. 403. 1685. * — oklevelét, mellyel István fiának, owari Corraldus mesternek azért, hogy az ország határainak védelmére várat épített, a Saar (Lajta) folyó hidján vámszedést engedett, említi V. István király (1270.) október 1. (Wenzel, ÁUO. VIII. 420.) V. ö. Karácsonyi, A magyar nemzets. II. 99. Az engedélyadás inkább a kegyvesztés előtt történhetett, mint később. 1686. * — okleveléről, mellyel Cynge krakói és sandomiri hercegnő kérésére bizonyos szepesi földet egy aratrum nagyságban Bolosey és Marcellusnak, a hercegnő servienseinek adott, szól, a benne foglalt intézkedést megváltoztatva, V. István király