Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

meggyőződött arról, hogy a nevezett egyház népei felett a királyon cs az apát által kiválasztandó bírón kívül más nem ítélkezhetik, szigorúan megparancsolja, hogy a nevezettek közül a pannonhalmi egyház népei felett senki se ítélkezzék, mert az ítélkezést a király a maga vagy az apát által kiválasztandó bíró számára tartja fenn. — D, p. m. Farcasii Alb. eccl. prepos. au. n. vicecanc. d. et f. n. a. verbi inc. 1267. r. a. n. tricesimo secundo, VI. Id. Mart. Eredetije a pannonhalmi r. lvt. (47. B.) A pannonhalmi XIV. századi (1400 körül írt) registrum — fol. II. Q. — egy ilyen tárgyú oklevelet említ 1267-ből, napi kelet nélkül. Mivel azonban a jegyzék a napi keltet általában elhagyja, nem tudni, hogy erről, vagy a másik, napi keltezés nélküli oklevélről van-e szó. Pannonh. rendtört. II. 330. Facsim. u. o. 181. 1. Kivonat: Sztachovics, Registrum, XVII. Pann. rendtört. II. 253. A pannonhalmi apátságnak három, azonos tárgyú oklevele maradt meg eredetiben: az 1266-i (1506. sz.), a jelen oklevél s 1267-ből még egy, (Rendtört. II. 331. De v. ö. a 796. sz. is!) E három oklevél szövege csekély eltéréssel egyező; az 1267-iek tehát az 1266-i oklevélben foglalt intézkedés megújításai. Az 1267-i oklevelek külsőleg kifogástalanok; az írás ismert kéztől való. Arra kellene gondolnunk, hogy 1267-ben olyan, máskor is előforduló, egyidejű két példánnyal van dolgunk, amikor az egyik díszesebb, a másik egyszerűbb. A jelen esetben azonban másról van szó. Először is az 1267. márc. 10-i keltű oklevél aranybullás szerkezetűnek indul ugyan, (invocatio, in perpeluum), de mégis az alkancellár kezéből kelt viaszpecsétes oklevél lett belőle. Ügy látszik, hogy aranypecsétesnek szánták, de utóbb, még az oklevél írása közben megváltozott ez a szándék, s valószínűleg ezért maradt el a pecsételés formáját megjelölő corroboratio is. így az oklevél szerkezete felemás, ami ugyan nem példátlan, de mindenesetre szabálytalan. Lehet, hogy éppen ennek észrevétele adott okot utóbb az oklevélnek még ugyancsak 1267-ben kifogástalan formában való, újabb kiállítására. E mellett azonban az újabb oklevél kiállítását egyszersmind némi módosításra is felhasználták: a bírói általános mentességnél a monostor népei felett lopás-, dézsma- és pénzügyekben való ítélkezést külön kiemelték. (Ld. 1550. sz.) Nyilván ez az oka aztán annak, hogy a későbbi megújítások (ld. Wenzel, III. 230.) és átírások nem a márc. 10-i példány alapján, hanem a másik, napi kelet nélküli példány alapján történtek. (Feltűnhetik, hogy a márc. 10-i okiele'élben monasterium helyett következetesen ecclesia-t írtak.) 1520. (1267. máj. 8. előtt.) (1267.) máj. 8. Füzitő. *— 1267. május 8-i oklevelében (lásd az 1522. számot) említi saját memorialis oklevelét az atyjuk meggyilkolása miatt elítélt Chepanus földjének Isip fiai részére ítélésére nézve (Hazai okmánytár, VI. 146.), s részletesebben szól ugyanerről az oklevélről (egyéb oklevelekkel együtt) a pécsi káptalan 1267. (Hazai okmánytár, VI. 148). 1521. — megparancsolja a pécsi káptalannak, hogy amint a király memorialisában és az országbíró oklevelében látni fogja, hogy Chepanus földjének birtokában atyjuk megöletéseért Isip fiai: István és testvérei megerősíttettek [ . . terram Chepani . . .