Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Eredetije az esztergomi káptalan magánlevéltárában. (Lad. 34. fasc. l.n° 1.) Átírta: 1. Zsigmond király 1397. (U. o. 13. sz.) 2. Bubek Detre nádor 1402. (MODL. 328.) Fejér, CD. IV. 2. 14. Monum. Strigon. I. 372. Kivonatok: Magyar Sión, II. 529. Codex Strigon. II. 56. 884. 1248. - a nyitravári civiseknek, kik a tatárjáráskor a" nyitrai várat vitézül védelmezték szept. 2. s az oda menekülőknek is oltalmat nyújtottak, a király kíséretébe pedig maguk közül fegyvereseket adtak, a székesfehérvári polgárokéval egyező igazságügyi, katonaállítási és vásártartási kiváltságokat ad; továbbá nekik ad bizonyos királyi földeket, melyekre nézve átírja a nyitrai káptalannak é. n. okt. 6-án kelt oklevelét, mely az Ivánka fia, András ispán által, a káptalan emberével végzett beiktatásról szól és a határleírást is tartalmazza. — D. a. D. 1248. IV. Non. Septembr. r. a. tertiodecimo. Átírta I. Károly király 1323. júl. 25. (Az Episc. Nitr. mem. szerint a nyitrai káptalan levéltárában.) Másolata: Kaprinay-gyüjtem. XXXVII. 345. (Bpesti Egyet. Kvtár.) Fejér, CD. IV. 2. 455. (1258.) Episcopatus Nitr. memor. 196. Endlicher, Monum. Árpad. 498. Az év nélkül „in octavis s. Michaelis arch." kelt káptalani jelentés e szerint még az előző évből való. Nincs azonban kizárva, hogy az átírás a királyi oklevél keltét megrontotta. Fejér az oklevelet az 1258-i oklevelek közt közli, de a szövegben az Episc. Nitr. mem. szerint 1248 van. Az átíró oklevél közlésénél (CD. VIII. 2. 436.) Fejér is 1248-ra utal. 885. 1248. — Miklós nemesnek, Zochud fiának a királynak a tatárok által való üldöztetése szept. 2. és a tenger mellékére menekülése idején, a király védelmében történt megsebesüléseért a nyitrai várnak Kerne nevű földét adja. Átírta III. András király 1291. nov. 1. (A Ghyczy-családnak a M. Nemz. Múzeumban letett levéltárában.) Az oklevél szövege a következő: Bela dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie Cumanieque rex omnibus Christi fidelibus presentem paginam inspecturis salutem in eo, qui est vera salus. Retinende in evum ad memóriám perpetuam fidelitatis eximie et devotionis indefesse meritum regium (!) circumspectio sollicita et sollicitudo circumspecta quo frequentius ad animum revocat et sepius recordatur, eo attentius corroborat et confirmat ea, que in ipsius fidelitatis consolatorium antidotum dinoscitur largitione regia concessisse, ut et donativum, quod largitum est, in eximii recompensatione meriti firmum et stabilé perseveret apud eorum successores, qui honorem regium vite proprie pretulerunt, et ex hoc accendantur alii tanto affectuosius suas pro honore regio vitám ponere et personas, quanto certius constat illos, qui pro regibus et regno occumbunt, vita post mortem vivere gloriosa, quorum quodam modo privilégium proprii decorat rubricatio sanguinis, faciens eos post mortem per fame meritum semper vivos. Proinde universorum notitie tenore presen-