Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

— az esztergomi egyház procuratorainak, Bensa éneklőkanonoknak és Péter dékánnak kérésére átírja a budai káptalan 1247-1 oklevelét (Monum. Strigon. 1. 371.), mely az esztergomi káptalannak Inev és Theca birtokokba való bevezetését igazolta. — D. a. D. 1247. Kai. Junii, r. a. duodecimo. Eredetije az esztergomi káptalan hitelesh. lvt. (Lad. 91. Capsa 53. fasc. 7. n° 2.) Monum. Strigon. I. 366. 852. — Rembaldusszal, a johanniták praeceptorával történt megállapodás szerint a Szörényi [Zeurin] földet Jánosnak és Farkasnak kenézségével együtt, de Lynioy vajda kenézségének kivételével a Jánoslovagoknak adja, magának tartván fenn a jövedelmek felét; nekik adja továbbá a Lytua-földön lakó oláhoktól eddig nyert királyi jövedelmek felét Harszoc -föld kivételével, az oláhokat a föld védelmezésében a johanniták segítségére rendelve; szabad sószállítást ad nekik és az ottani pénzjövedelem felét; megállapítja bíráskodási hatáskörüket s hadi kötelezettségüket; nekik adja az Oltón túl fekvő Cumaniát Seneslaus oláh vajda földének kivételével, 25 évig a teljes, azontúl a fele jövedelemmel s a várak építésére és a védelemre vonatkozó megállapításokkal; ezen kívül az erdőkön túl később kijelölendő helyen 400 ekeföldet, a tengerparton Scardona városát, Pezath birtokot és a krassói vártól kivett Woyla földet adja nekik, amint azt Miklós, Ugolin testvére bírta; ezek fejében a lovagrend mestere részletezett fegyveres szolgálatot, hűséget, a föld benépesítésére törekvést igér a királynak; a praeceptort az adományozott javak birtokába Achilles mester fehérvári prépost alkancellár iktatta. — D. p. m. rev. patr. Benedicti archiep. Coloc. et au. n. cancell. Méltóságok: István esztergomi érsek, Bertalan pécsi, István zágrábi, Basilius csanádi, Pousa boszniai, Artolphus győri, Zalaudus veszprémi, Vince váradi, Heymo váci, Gallus erdélyi, Lampert egri püspök, Ratiszláv halicsi herceg és sziavon bán, István nádor, Lőrinc erdélyi vajda, Dénes tárnokmester pozsonyi ispán, Roland királyi udvarbíró, Móric főasztalnokmester nyitrai, Chak főlovászmester soproni, Sagin főpohárnok banai, Pál szolnoki, Benedek mosonyi, Miklós zalai, Miklós vasvári, Henrik somogyi, Sewerit fehérvári ispán. Anno ab inc. D. 1247. IV. Non. Junii, r. a. duodecimo. Átírta IV. Ince pápa 1250. júl. 19. (Másolata Theiner szerint a vatikáni levéltárban, reg. orig. an. VIII. ep. 533.) Pray, Dissert. in ann. 134. Batthyány, Leges eccl. II. 366. Katona, Hist. 'crit. VI. 95. Schlözer, Krit. Samml. 334. Fejér, CD. IV. 1. 447. Theiner, Monum. Hung. I. 208. Densusianu, Documente, 249. Zimmermann-Werner, Urkundenbuch, I. 73. Kivonatok: Teutsch-Firnhaber, Urkundenbuch, I. XXXVIII. Magyar Sión, I. 295. Pesty, A Szörényi bánság, III. 4. Gyárfás, A jászkunok tört. II. 405. Záró része (hibásan, 1243-ra téve): Fejér, CD. 283. 1. jegyz. 853. — az Ivanka fia András és Vnd ispán közt vitás Woyku föld ügyének elintézését István esztergomi érsekre bízván, az érseknek ezen irányú előterjesztésére Woyku földet Vnd ispán birtokában hagyta, András ispán számára pedig az egykor a szolgagyőri népek által bírt s később a királyi udvarnokokra szállt Gorok földet jelöltette ki az érsek levele alapján leírt határok közt, és most András ispán kéré1247. jún. 1. 1247. jún. 2. 1247. jún. 10.