Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

leírása után (et sic terminatur u. o. 281. 1. alulról 4. sor) az 1245-i eredetiben a következő mondat olvasható, mely az 1270-i átiratból hiányzik: Sed de eadem terra Iua predicta quandam partém usui duorum aratrorum suffi­cientem iuxta eandem aquam Zogoa cum situ mansi unius circumquaque metis distinctam dixit Nemei sacerdoti et filiis eius Bence videlicet et Ibrahim pro servitiis Martino bano impensis esse collatam ab eodem bano in perpe­tuum pleno iure. Az eltérések tárgyilag oly jelentékenyek, hogy az egyik szö­veget a másikhoz képest interpoláltnak kell tekintenünk. Az a körülmény, hogy IV. Béla oklevelét későbbi perek alkalmával rend­szerint V. István átiratában mutatták be (így már 1275-ben is, Monum Strigon. II. 51., mikor éppen az eredetiben hiányzó leándi birtok ügye volt peres; hasonlóképen 1412-ben, 1414-ben és 1415-ben is), ellenben az eredeti oklevél csak 1342-ben szerepel (Monum. Strigon. III. 464., Anj. okmt. IV. 200.), — mikor is Hatzoc és Iua földek peres ügyében Tamás vajda az eredeti oklevélből utal a Nemei papnak tett adományról szóló (s az 1270-i átiratban hiányzó) szakaszra, — azt mutatja, hogy a monostornak érdekében volt az 1270-i átirat szövegéhez ragaszkodni; ennek bővítményei csakugyan a monostor előnyére szólnak. Alig tehető fel, hogy későbbi hamisítás esetén ezeket a monostorra előnyös részeket kihagyták volna. Úgy az 1245-i, mint az 1270-i oklevél eredetije külsőleg teljesen kifogás­talan ; mindkettőnek írása egykorú királyi oklevelekből ismeretes kéztől szár­mazik. Az 1245-i oklevél utolsó sora, az év, nap és az uralkodási év a tinta színéből következtetve utólagosan, de az oklevél többi részével azonos írással van írva, ami a keletnek az itinerariummal ütközését megmagyarázza. IV. Béla u. i. szept. 7-én már Budán datál, a 9-i görgei tartózkodás tehát el nem fogad­ható. Valószínű, hogy a július végi görgei tartózkodáskor történt az oklevél­adási parancs, az oklevél megpecsételése pedig csak szept. 9-én; a keltezés tehát nem egységes. Mindebből az következik, hogy 1270-ben az átírás nem az eredeti ok­levél alapján történt, hanem annak interpolált másolata alapján, s az inter­polálás a valószínűleg már akkor vitás (bár perrel csak öt év múlva meg­támadott) leándi birtok érdekében történt. Az 1270-i átirat (Fejér, CD. V. 1. 60.) ugyan nem szól arról, hogy az átírás másolat alapján történt volna, de elég különös módon azt állítja, hogy Lőrinc prépost IV. Béla oklevelét mutatta be, in quo plura priuilegia eiusdem monasterii nostri continebantur, és a meg­erősítő részben is csak egy oklevél megerősítéséről beszél (privilégium iam­dicti patris nostri ratum habentes), holott a valóságban IV. Bélának négy, az esztergomi káptalannak négy és Benedek esztergomi érsek egy oklevelének szövege egymásután következik az átiratban, nem IV. Bélának egy oklevelébe foglalva, hanem mind külön oklevél. A kancellária tévedését az okozhatta, hogy az átírandó oklevelek szövegét egymásután egy közös lapra írt másolat­ban nyújtották be a kancelláriának. Ezt mutatja az is, hogy az átírt oklevelek közül az utolsónak, IV. Béla 1268 körüli oklevelének a keltezése is hiányzik. (Fejér, CD. IV. 3. 435.) 818.

Next

/
Thumbnails
Contents