Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

országbíró, Roland főasztalnok, Móric főpohárnok, István főlovászmester. Anno ab inc. D. 1244. XI. Kai. Maii, r. a. nono. Eredetije a zágrábi érsekség levéltárában. (Privilegialia, Volumen I.) Átírta II. Lajos király 1518. (MODL. 37,582.) Tkalcic, Episc. Zagr. I. 80. Smiciklas, Cod. dipl. IV. 223. Kivonatok: Kercselich, Hist. eccl. Zagr. 83. Fejér, CD. IV. 1. 338. jegyz. Wenzel, ÁUO. XI. 333. Kukuljevic, Reg. no 455. 762. 1244. t — zyudi Obichk fiának, Miklósnak a tatárjáráskor és később a király követápr. 22. ségeiben Rómában, Velencében, Orosz- és Bolgárországban tett szolgálataiért a Gyarmat, honti várhoz tartozó Koarzeg földet adományozza, a névszerint felsorolt szomszédoknak beleegyezésével, az oklevélben leírt határok között. — D. in Gyormoth, p. m. mag. Achillis prepos. Albensis, au. n. vicecancell. a. d- inc. 1244. X. Kai. Maii, r. a. vicesimo. Eredetije a Hazai okmt. szerint Rómer Flóris birtokában volt. Átírta 1. III. András király 1291. (a Hazai oklevéltár, 130. szerint az Asguthy-cs. iratai közt, Kassán); 2. a váci káptalan 1296. (a Hazai okmt. szerint Ipolyi gyűjteményében). Fejér, CD. IV. 1. 335. Wenzel, ÁUO. VII. 163. Hazai okmt. IV. 28. Kivonatok: Pray, Diatribe, 29. Kukuljevic, Reg. n° 456. Monum. Strigon. I. 356. Hazai okmt. IV. 62. Hamis. Az oklevelet Karácsonyi (Hamis oki. 16.) a király címében kitett „priinogenitus rex" s a hibás uralkodási év alapján és a miatt, hogy a Hont-Pázmány-nemnek itt nagykorúakként említett tagjai tulajdonkép a XIII. sz. végén voltak nagykorúak, hamisnak mondja. Pauler szerint ellenben (A magy. nemz. tört. II

2. 520.) „hiteles, legfeljebb dátumában talán két évvel elhibázott" oklevél. 1296-ban IV. Béla királynak Koarzegre vonatkozó másik oklevelével szemben ezt az oklevelet nyilvánították érvényesnek (1. a váci káptalan oklevelét, Wenzel, ÁUO. X. 242.), míg a másik oklevelet megsemmisítették. A Hazai okmánytár közlése állítólag az eredeti alapján történt, s ebben az esetben az oklevélnek fentebb jelölt hibái csakugyan menthetetlenek. Az 1296-i vizsgálat tehát a valódi oklevelet érvénytelenítette a hamisítvánnyal szemben, mi a középkorban nem éppen ritka eset. A hamisításnak azonban jóval 1296 előtt kellett történnie, mert 1281-ben a budafelhévizi keresztesek konventje előtt már ez a hamis szöveg feküdt. (Hazai okmt. IV. 62.) 763. t — a nyitrai várhoz tartozó Keztelen és Suk, s a szolgagyőri várhoz tartozó Zela földet a német lovagrendnek adja az odatelepített vagy telepítendő népekre nézve a templomosok és a johanniták telepeseiével egyező kiváltságokkal, kiemelve az igazságügyi, szállásadási és a dézsmaadásra vonatkozó megállapításokat, s nekik ad egy Stumey (Hormayrnál: Scymij) falusi mansus-t Sándor ispánnak ottani szőlleivel és a cseberadó elengedésével. — D. p. m. mag. Benedicti Albensis prepos. au. n. cancell. a. D. inc. 1244. VI. Non. Maii, r. a. decimo. # Dreger, Codex Pomeraniae diplomaticus, I. 248. („Ex cod. Pruthen. A. p. 610.") Hormayr, Wien, VIL, II. Jahrg. 2. B. 2. u. 3. Heft, Urkundenbuch, CLXXIX. Bethlen, Geschichtl. Darstell. 104. Fejér, CD. IV. 1. 313. Wenzel, ÁUO. II. 152. 1244. máj. 2.