Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

— pannonh. r. lvt. XIV. K. — és az 1240. júl. 23-i — körmendi lvt. Apponyiana, 802. — oklevelekével.) így alig marad más lehetőség, mint hogy a datumban a calculus Florentinusnak nálunk ritka esetét lássuk (olv. Hazai okmt. VIII. 41. 1. jegyz. és Smiciklas, Cod. dipl. IV. 145. 1. jegyz.), mit éppen akkor a dalmát gyakorlat hatása magyarázhat. (V. ö. Sufflay, Die dalmat. Privaturk. 140. 1.) E feltevés elfogadását nehezíti ugyan az a körülmény, hogy az oklevél írója a mondottak szerint IV. Béla korábbi oklevélírói közül való volt, s méginkább az, hogy a csak pár nappal későbbi, traüi oklevelek (715. és 716. sz.) a nálunk szokásos, karácsonyi évkezdet szerint vannak keltezve (ezek azonban nem eredetiek). Mégis, eredeti oklevélről lévén szó, annak tanúságát el kell fogadnunk, és benne — más magyarázat híján — a florenci számításnak elszigetelt alkalmazását látnunk. 713. T — wegliai Seruido fiainak, János, Frigyes, Bertalan és Seruidonak kérésére, a tatárok által való üldöztetése idején szükséges szolgálataikért másolatokból átírja és megerősíti 1. III. Béla király 1193-i, Modrusmegye adományozáséról szóló s 2. II. András királynak 1223-i, Wynodol és Modrus adományozásáról szóló oklevelét azzal, hogy a királynak Horvátországban való tartózkodásakor egyikük saját költségén személyesen tartozik a király szolgálatára lenni; egyéb, az elődeinek okleveleiben részletezett szolgálatok alól ellenben fölmenti őket. — D. apud Tragurium, VI. Id. Mart. Anno D. 1241. (!) regni a. septimo. Átírva IV. Béla király 1251. ápr. 5-i oklevelének b) szövegében. (Ennek átiratait lásd ott.) Kercselich, Not. praelim. 194. Wenzel, ÁUO. XI. 325. Frangepán-oklvt. II. 399. (b.) Hamis, olv. a Frangepán-oklevéltár II. 398. I. 7Í4. — a tatárok elől menekülve Treghuanus traüi püspök, a városbíró és a traüi polgárok által szívesen s hűséggel fogadtatván, Traü város szabadságait eskü alatt megerősíti és felsorolja az előző királyoktól nyert oklevelekre hivatkozva, s megjelöli — ugyancsak elődeinek okleveleire való utalással — Traü területének határait és felsorolja a hozzátartozó falvakat és helyeket, a mások által esetleg ezekre nyerendő okleveleket érvénytelennek nyilvánítván. — D. p. m. mag. Benedicti prepos. Albensis, au. n. cancell. et el. in archiep. Coloc. Méltóságok: Bertalan pécsi, István zágrábi, István váci püspök, Arnald nádor somogyi ispán, Dénes sziavon és tengermelléki bán, Máté tárnokmester nyitrai ispán, Vilmos főlovászmester, Roland főasztalnok, Móric főpohárnok, Demeter mosonyi ispán. Anno ab inc. 1242. XV. Kai. Apr. r. a. septimo. Közjegyzői átirata 1325. okt. 1-ről a délszláv akadémia zágrábi levéltárában, s egy másik példány — Smiciklas szerint — a traüi káptalan levéltárában. — Másolata megvan a velencei Libri commemor. c. államkönyvben. (II. 403.) Fejér, CD. IV. 1. 246. és VII. 5. 258. Kukuljevic, Borba Hrvatah, 76. Wenzel, ÁUO. VII. 188. (1245. évszámmal s rövidítve.) Smiciklas, Cod. dipl. IV. 146. — Kivonatok: Lucius, Memor. di Trav, 44. Kukuljevié, Reg. n° 413. és 487. Magyar tört. tár, IX. 7. 1242. márc. 10. Traünál. 1242. márc. 18.