Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Fejér, CD. IV. 3. 550. Teutsch-Firnhaber, Urkundenbuch, I. 63. Densusianu, Documente, 184. Zimmermann-Werner, Urkundenbuch, I. 68. Kivonatok: Monum. Strigon. I. 336. Transsilvania, 1871. 55. Békefi, A pilisi apáts. tört. 311. Óváry, A tört. bizotts. oklevélmásol. I. 40. 674. — Kajár [Quoyar] földet Szt. István és Szt. László királyoknak bemutatott oklevelei alapján Márk, Mátyás, Domonkos és társaik, Pech-nemzetségbeli nemesek ellenében a béli (bakonybéli) apátságnak ítéli az ottani dusnokokkal együtt, István fehérvári kanonok által, ki a visszaiktatást is teljesítette, újból megállapíttatván a határokat. — D. Bude, IV. Non. Apr. a. gr. 1240. r. a. quinto. Eredetije a pannonhalmi r. levéltárban. (14. K.) Wenzel, ÁUO. II. 100. Pannonhalmi rendtört. VIII. 286. Kivonat: Fejér, CD. VII. 4. 89. A Szt. István és Szt. László királyok hamis okleveleire való utalás, még inkább azonban a szokatlan s feltűnő kifejezések (tam manifestis documentis plus quam ad plénum instructi; cum iam luce clarius constaret stb.) gyanússá tehetnek az oklevelet. Azonban úgy írása, mint fogalmazatának az egykorú királyi oklevelekkel való rokonsága (v. ö. HO. VIII. 35. és 421.) a valódiság mellett szól. A bemutatott hamisítványok tehát 1240-ben már megvoltak. 675. — a (Gertrúd) királyné meggyilkolásában résztvevő Bánk volt bán elkobzott birtokai közül Guerthoa és Chama földeket Geche fia Geche barsi ispánnak adja, s azok határait Domonkos tárnokmester bihari ispán jelentése alapján leírja. — D. Bude, a. gr. 1240. VIII. Id. Apr. r. a. quinto. Eredetije a Hazai okmánytár szerint a Gyömörey-cs. levéltárában, Gógánfán, Zalamegyében. Hazai okmánytár, VIII. 35. 676. — átírja és megerősíti András királyi udvarbíró és pozsonyi ispánnak az Oboni falusi és Caracha falusi pozsonyi várszolgák és Caracha falvi Remeg közt bizonyos várföld ügyében létrejött egyezségre nézve kelet nélkül kiadott oklevelét. — D. p. m. mag. Nicolai div. miser. prepos. Scybiniensis et au. n. vicecanc. Actum a. d. inc. 1240. X. Kai. Maii, r. a. quinto. Eredetije a budapesti egyetemi könyvtár kézirattárában. (Litt. orig. n° 615.) Wenzel, ÁUO. XI. 312. Minthogy 1240. ápr. 22-én Miklós mester még nem volt alkancellár (Fejérpataky, A kir. kanc. 103.), az oklevél kelte az oklevéladási parancs idejét jelöli, míg az oklevél kiállítása később, Miklós alkancellársága idején történt. V. ö. a 689. sz. * 677. — a várszolgák kötelességeinek rendezése alkalmából megállapítja a győri várhoz tartozó Saag, Nuul, Tyrian és Ecch falvak szőllőmíveseinek adóját, szabályozza szállásadási, igazságügyi, öröklési, dézsmálási, pénzbeváltási és egyéb szabadalmaikat, a curialis comesre és helyettesére, illetőleg ezek bíráskodására vonatkozó megállapításokat is befoglalva oklevelébe. — D. p. m. mag. Benedicti, Budensis prepos. au. n. vicecanc. VII. Kai. Maii, r. a. quinto, a. v. d. inc. 1240, 1240. ápr. 2. Buda. 1240. ápr. 6. Buda. 1240. ápr. 22. 1240. ápr. 25.