Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

1257. (márc. 30. körül.) 1257. (márc. 30. körül.) 1257. — oklevelével megerősíti az illetéktelenül elfoglalt várjavak visszaszedése végett Gresenchamegyébe küldött Chaak mester fegyvernök azon intézkedését, hogy Vzma gresenchai várjobbágynak az általa régóta békésen bírt Borsonouch és Lesnou nevű földeit újra elhatárolta, s leírja a határokat Chaak mesternek a csázmai káptalan pecsétje alatt benyújtott írása szerint. — D. p. m. dil. et f. n. mag. Smaragdi Albensis prepos. a. n. vicecanc. a. D. 1257. r. a. vicesimo secundo. Átírta a csázmai káptalan 1344. máj. 20. — u. az 1416. júl. 11. (MODL. 35,146.) Smiciklas, Cod. dipl. V. 75. Kivonat: Kukuljevié, Reg. n° 742. 1143. — oklevelével megerősíti az illetéktelenül elfoglalt várjavak visszaszedése végett Gerzenchemegyébe küldött Chak mester fegyvernöknek azon intézkedését, hogy Tusk fia, Márton ispán gerzenchei várjobbágynak az általa régóta békésen bírt Desniche, Bursonoch, Pukur és Lunchetu nevű földeit újra elhatárolta, s leírja a határokat Chak ispánnak a csázmai káptalan pecsétje alatt beterjesztett írása szerint. (Zárórésze mint 1143. sz.) Eredetije: MODL. 458. Wenzel, ÁUO. VII. 453. Smiciklas, Cod. dipl. V. 73. Kivonatok: Fejér, CD. IV. 2. 447. Kukuljevic, Reg. n° 743. Erre az oklevélre hivatkozik I. Károly király 1322. jan. 22. (Smiciklas, Cod. dipl. IX. 44.) 1144. — bizonyítja, hogy Tódor fiai: Tódor és Thyba, atyafiuknak [fratri], a nemzetségükből való Miklós ispán alországbírónak átengedtek Merka nevű földükből két ekeföldet bizonyos erdőre és Miklós ispánnak a Rolandus nádor, pozsonyi ispán oklevele szerint Tywa paptól s a beui egyháztól meg Izsép fiától Jánostól szerzett Terpech nevű földéhez vezető útra vonatkozó -kikötésekkel. — D. p. m. mag. Smaragdi, Albensis prepositi au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1257. r. a. vicesimo secundo. Eredetije a M. Nemz. Múzeum levéltárában. (Törzsanyag.) Hazai okmánytár, VII. 74. 1145. 1257. — megerősíti a Dem-nemzetségből származó Pétert, Demetert, Miklóst, Csépánt és Istvánt s ezek rokonait; Mortunust, Miklóst, Lőrincet s rokonaikat; Benedeket, Fülöpöt, Chedét, Enuruht, Mortunust s rokonaikat; Cheert, Pált, Poukát, Jakabot s rokonaikat; Degut, Petthot s rokonaikat; végül Péter fiát Dénest és testvéreit a nekik a tatárjárás után adományozott Bew föld birtokában a Tisza mellett, melyet azelőtt a szaracénok birtak, kikötve, hogy mindannyian fegyveresen tartoznak a király hadjárataiban résztvenni; a beiktatást Ekch fia Pál ispán végezte. (Zárórésze mint 1143. sz.) Átírta IV. László 1279. — Kont Miklós nádor 1361. (A Magy. Tört. Tár szerint a szepesi káptalan lvt.) Egyszerű másolat: MODL. 32,888. Fejér, CD. IV. 2. 424. Kivonatok: Fejér, CD. IX. 3. 286. Magyar Tört. Tár, IX. 101. 1146.