Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Wenzel, ÁUO. VII. 421. Smiciklas, Cod. dipl. V. 5. Kivonat: Kukuljevic, Reg. n° 696. Ugyanennek az oklevélnek a (hibás) kivonatát közlik még: Fejér, CD. IV. 2. 413. Kukuljevic, Reg. n° 722. és Smiciklas, Cod. dipl. V. 43. 1082. — a drávántúli várföldek ügyében István sziavon bán által indított vizsgálat alkalmából Imre királynak aranypecsétes oklevele és a saját megerősítő oklevele alapján Wodychan földet, továbbá Bezdig és Mekuyn falvakat meghagyja Bobonig és István comesek birtokában s e birtokok határait Imre király oklevele alapján leírja. — D. p. m. dil. et f. n. mag. Smaragdi, Albensis prepos. au. n. vicecanc. a. D. 1256. IV. Kai. Április, r. a. vicesimo primo. * Átírta István sziavon és horvát bán 1352. nov. 14. (A Blagay-családnak a M. Nemz. Múzeumban letett lvt. 32. aj szám.) Fejér, CD. VII. 4. 117. Blagay-oklevéltár, 14. Smiciklas, Cod. dipl. V. 8. Kivonat: Kukuljevic, Reg. n° 697. 1083. • •, .. . > — oklevélbe foglalja az Eachy fia, Pál ispán és Chanad-nemzetségbeli Pongrác fiai: László és Tamás között Berchem, Sunculus, Telegd és Zobolch birtokok határai ügyében a király előtt Móric tárnokmester, Rorandus nádor és István sziavon bán közbejöttével létesített azon megállapodást, hogy Pál ispán két fiával, Miklóssal és Istvánnal a nagyváradi káptalan előtt a nevezett földeknek a Pongrác fiai birtokába igaz határok közt való visszabocsájtását illetőleg esküt fog tenni. — D. in Oronos in octavis Medii quadragesime. Átírta a váradi káptalan 1257. — u. a. 1283. szept. 14. — IV. László 1284. nov. 26. — a váradi káptalan 1294. (Másolata: MODL. 463.) — János Zsigmond 1570. — Báthory István 1572. (MODL. 322.) . Wenzel, ÁUO. VII. 458. (1257.) Az oklevél keltét, melyet Wenzel 1257-re tett, Karácsonyi 1256-ra teszi: Hamis oki. 57. 1. 1084. t* — írásbeli parancsára hivatkozik a zágrábi káptalan 1256. április 30-án, hogy a káptalan küldje ki emberét, ki Bernaldus mesterrel, a király orvosával együtt Glaunicha birtokot, mely egykor Velizlausé volt, a glaunichai várszolgák birtokaival együtt Pertlinus ispán graci (gréchegyi) kapitánynak assignálja. (Wenzel, ÁUO. VII. 444.) V. ö. Karácsonyi, Hamis oki. 20. I. 114. sz. 1085. — a pannonhalmi apátság és a hegymagosi [Hygmogosl s keszői [Kezv] királyi udvarnokok közt vitás határokat Smaragdus alkancellárral megállapíttatván, azokat az oklevélben leírja, megjegyezve, hogy e megállapításból az apát részére jutó földet illetően joggal bírókra nézve semmi joghátrány nem származhatik. — D. p. m. mag. Smaragdi electi Albensis, au. n. vicecanc. dil. et fid. n. a. D. 1256. VIII. Id. Maii, r. a. vicesimo primo. Eredetije a pannonhalmi rendi lvt. (Capsa X. G.) Tartalmilag átírta: 1. Szécsi Miklós orsz. b. 1370. jún. 9. (U. o. V. Oo.) 2. Szepesi Jakab orsz. b. 1378. febr. 18. (U. o. XXXV. Dd.) Kivonata bent van a pannonhalmi XIV. sz. registr. fol. II. Z. 1256. márc. 29. (1256.) márc. 29. Aranyos. 1256. (ápr. 30. előtt.) 1256. máj. 8.