Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Karácsonyi (Hamis oki. 20.) az oklevelet a kancellár nevének (illetőleg címének) és az uralkodási évnek hibás feljegyzése miatt hamisnak minősíti; Pauler ellenben (A magy. nemz. tört. II

2. 525.) nem emel kifogást ellene. Az uralkodási évet 1255. okt. 14. után más eredeti oklevélben is 20-nak találjuk (lásd az 1054. számot). Az oklevél külseje, bár a pecsét le van róla szakítva, nem ad okot gyanúra. Az írás 1262-i oklevélben ismerhető fel újra (Pannonh. r. lvt. III. M.), a fogalmazat pedig egy 1267-i oklevéllel (Wenzel, VIII. 164.) mutat közeli rokonságot. Mindez óvatosságra int az oklevél megbízhatóságának elvetésével szemben, annál is inkább, mert a zágrábi káptalan 1354-i oklevelében is hivatkozás történik oklevelünkre. (Smiciklas, Cod. dipl. XII. 233.) Az ellenben kétségtelen, hogy Smaragdus alkancellár 1255-ben még nem lehetett kalocsai electus, csak 1257 májusa óta lett azzá. (Fejérpataky,. A kir. kanc. 106.) Minthogy az oklevél ellen tárgyi tekintetben sem merül fel gyanúok, a jelzett körülmények figyelembevételével a valódiságnak elvetése helyett a Smaragdus által signált oklevelek közt máskor is előforduló nem egységes keltezés eseteinek egyikét lehet a jelen esetben is keresnünk: az 1257 vagy 1258-ban írásba foglalt oklevelet valószínűleg az oklevéladási parancs ideje szerint keltezték, de az írnok — megfontolatlanul — Smaragdusnak a kiállításkor viselt címét írta, s a hiba, mint annyi más esetben, itt is kikerülte a kancelláriai ellenőrzés figyelmét. 1055. (1255. dec. 13. előtt.) 1255. * — oklevelét, mely szerint a király saapi Boto-nak, Pousa fiának, cserében a tőle elvett s a pozsonyi vár használatára rendelt malmokért Saap föld két részét adta, említi Roland nádor és Vince nyitrai püspök 1255. december 13. (Hazai okmánytár, VI. 84.) 1056. — István sziavon bán, Stájerország kapitánya kérésére átírja és megerősíti ugyanennek a zágrábi várjobbágyok erdejének határait megállapító 1255-i oklevelét. — D. a. ab inc. D. 1255. (a napi kelet helye üresen hagyva) r. a. vigesimo. Eredetije Turopolje közönségének levéltárában. Átírta Zsigmond király 1436. febr. 9. (U. o.) Fejér, CD. IV. 2. 288. Laszowski, Povj. spomen. Turopolja, I. 11. Smiciklas, Cod. dipí. IV. 617. Kivonat: Kukuljevié, Reg. no 688. 1057. 1255. — olozkai Bocholeriusnak, Vida fiának a cseh hadjáratban szerzett érdemeiért, hol rokona, Márton, a Lőrinc fia, elesett, a vasvári várhoz tartozó Zarakad földet adja az oklevélben leírt határok közt. Eredetije a délszláv akadémia zágrábi levéltárában. Átírta III. András király 1291. jan. 2. (U. o.) Az oklevél szövege a következő: (B)ela dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie Cumanieque rex omnibus, ad quos presentes pervenerint, salutem in omnium salvatore. Regie convenit maiestati, ut in eos magnificentie sue dona specialiter extendantur, qui se per eximie fidelitatis merita corone regie devotos et acceptos iugiter reddiderunt, ut sic alacritas devotorum premiis invitata ad potiora fidelitatis merita accendantur. (!) \