Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

1255. (febr. v. márc.) Vaska. s a kölcsönös kártételek elengedését; e megállapodás megtartására királyi védelmet ígér, s minden, ezen megállapodással ellenkező korábbi oklevelet érvénytelennek nyilvánít. — D. et actum in Vaska, a. D. 1255. Átírta: 1. a pannonhalmi konvent 1331. jún. 4. — a fehérvári káptalan 1418. febr. 18. (A veszprémi kápt. hit. h. Ivt. 109. fasc. mise. 45.) 2. II. Ulászló király 1504. (MODL. 422. sz.) Wenzel, ÁUO. VII. 387. Hazai okmt. VIII. 63. Az oklevél megbízhatósága kétséges. Olv. a következő számhoz írt megjegyzést. 1035. — a veszprémi esperesek és kanonokok s másfelől a veszprémi egyházmegyei papság közt a dézsmanegyed ügyében a főuraknak és Z(laudus) veszprémi püspöknek tanácsára s hozzájárulása mellett akként ítélkezik, hogy a dézsmanegyed felét a kanonokok, másik felét a papság kapja, megállapítván egyszersmind, hogy egyéb jövedelmek kit illetnek, és e megállapodás megtartására királyi védelmet ígér. — D. et actum in Waska, a. D. 1255. Eredetije a veszprémi káptalan mg. Ivt. (Lad. 1. Szalad, com. decim. 4.) Átírta Zsigmond király 1423. — tartalmilag I. Mátyás 1482. — II. Ulászló 1496. — II. Lajos 1516. (Kovachich Cornides gyűjteményéből közölte.) Az oklevél csak tartalmilag kiadva: Kovachich, Supplementum, II. 376. Egyházi Értekezések, 1824. I. 166. Wenzel, ÁUO. II. 255. Szövege a nevek kivételével s a dézsmanegyedek felére vonatkozó kitétel leszámításával szó szerint egyező a győri kanonokok és papság részére szóló oklevéllel. Gyanús oklevél. Az Egyh. Értekezések i. h. (és utána Wenzel) szerint IV. Bélának ezt az oklevelét a káptalan ellenében a somogymegyei papság mutatta be Mátyás király előtt, azonban a Péter kalocsai érsek vezetésével megtartott vizsgálat az oklevelet hamisítványnak és érvénytelennek nyilvánította. Ez az előadás ugyan éppen ellenkezője annak, amit I. Mátyás királynak Kovachichnál (Supplem. II. 374. sk. 1.) közölt oklevelében olvasunk. E szerint ugyanis az oklevelet nem a somogymegyei papság, hanem éppen a veszprémi káptalan megbízottai mutatták fel, s a király előtt és Péter érsek előtt folytatott vizsgálat nem ezt, hanem a somogyiak által felmutatott okleveleket nyilvánította hamisaknak, illetőleg érvényteleneknek. Azonban IV. Béla oklevele ennek dacára is kétségtelenül gyanús; azzá teszi a győri oklevéllel való feltűnő egyezése (ennek szövege is megvan a veszprémi káptalan levéltárában!), valamint az eredetinek kurzívba hajló írása, a szövegnek igen fejlett stílusa és a keltezésnek is szokatlan formája. Ámde a (csak átiratban fennmaradt) győri oklevélben is így vannak ezek és ott van éppúgy, mint a veszprémiben IV. Béla királynak ezidőtt nem viselt, s 1256-ban is csak egyszer felbukkanó „dux Styriae" címe is. (Olv. az »1256. dec. 16-i oklevelekhez írt megjegyzést.) Hogy IV. Béla király felvette s aztán ismét letette a stájer hercegi címet, az nem lehetetlen; de ez nem történhetett ötletszerűen és következetlenül. Minthogy pedig a szóban forgó győri és veszprémi okleveleken kívül a stájer hercegi címnek 1256 végéig semmi nyoma, a győri oklevelet sem tartom teljesen megbízhatónak. (Lásd az 1516-i pert, Kovachich, Suppl. II. 360. sk. 1.) 1036. A'-.