Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Smaragdus alkancellársága az 1023. számnál mondottak szerint 1254 vége felé elfogadható, ámbár az oklevelek záró része csak 1255 közepe óta nevezi meg őt következetesebben. Székesfehérvári prépostsága azonban 1256 második fele előtt annyiban nem következetes, hogy bár a megerősítés csak 1256 szeptembere táján történt meg (Fejérpataky i. m. 106. 1.), az oklevelekben ezelőtt az időpont előtt is többször találjuk őt praepositusként, s nem electusként említve, még pedig nemcsak későbbi átiratokban, (mikor is feltehető, hogy legalább az esetek egy részében az átirat hibájával van dolgunk,) hanem eredeti oklevelekben is. (így az 1254. nov. 19-in kívül az 1255. febr. 21-i, aug. 10-i, 1256. febr. 16-i és szept. 7-i oklevelekben.) Lehetséges, hogy a megerősítést nehezen váró Smaragdus annak közeli megvalósulását remélve olykor előlegezte magának a címet, szándékosan elhagyva az electus jelzőt. (Az 1255. febr. 21-i, 1033. számú és aug. 10-i oklevelek, melyekben az „electus" el van hagyva, ugyanazon személy fogalmazatának látszanak, s ez talán maga az alkancellár volt.) Lehet azonban, sőt valószínű, hogy egyes esetekben olyan oklevelekkel van dolgunk, amelyeket korábban történt intézkedésekről utóbb állítottak ki, az intézkedés vagy az oklevéladási parancs időpontja szerint keltezett oklevelekbe Smaragdusnak a kiállítás idejekor viselt címét írván, így a keltezés nem egységessé vált, amiben azonban, egyébként teljesen kifogástalan oklevelekről lévén szó, nem kell a valódiságot kétségessé tevő okot látnunk. 1024. 1254. — Nata fiának Gergelynek a tőle elvett és Twbul várához csatolt Gykew, Poya, dec. 27. Holoscegh és Egerpothaka nevű népes földekért az azelőtt Mycuta és Navalyad által lakott Lezna és Chemerna nevű 30 ekealja lakatlan földet adja Zemplénmegyében, melynek határait a birtokbavezetést végző Mihály sárosi ispán jelentése alapján leírja. — D. a. D. 1254. VI. Kai. Januarii, r. a. vigesimo. Átirta: 1. az egri káptalan 1360. júl. 6. (MODL. 385.) — a leleszi konvent 1436. (MODL. 24,663.) 2. Fejér, CD. IX. 3. 544. szerint Nagy Lajos király 1366. 3. Tartalmilag: Bubek István orsz. bíró 1366. okt. 21. (MODL. 5360. Másolat.) Wagner, Diplom. Sáros. 283. Katona, Hist. crit. VI. 217. Fejér, CD. IV. 2. 225. Wenzel, ÁUO. VII. 361. Hazai okmt. VI. 78. Kivonatok: Szirmay, Not. top. comit. Zempl. 365. Wenzel, ÁUO. XI. 394. Századok, 1870. 606. Az évszám a karácsonyi évkezdet folytán a mi számításunk szerinti 1253. évnek felelne meg, amihez azonban a 20. uralkodási év nem talál; pedig nemcsak az egri káptalan átirata szerint, hanem Bubek István országbíró tartalmi kivonata szerint is 20. uralkodási év volt az eredetiben. Ezért Knauz a Kortan 524. lapján („Ha itt nincs tollhiba" fenntartással) 1254-nek veszi az évet és a január 1-i évkezdet első példáját látja benne. Ez a következtetés azonban nagyon kevés alappal bír. Sokkal valószínűbb — bár az oklevél eredetije nem maradt ránk —, hogy a napi keltet, amint az ekkoriban gyakran történt, az előbb kiállított oklevélnek erre a célra üresen hagyott helyére utólagosan írták be, az előre írt évszámnak és uralkodási évnek változtatása nélkül. így keletkezett az 1254. dec. 25. előtt (tehát a 20. uralkodási évben) kiállított oklevélnek évszáma s uralkodási éve meg a később beírt napi kelet között az ellentmondás. Az oklevél tehát csakugyan az 1254. évre teendő. 1025.