Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Engel, Monum. Ungrica, 104. Fejér, CD. IV. 2. 241. és VI. 2. 380. Kivonatok: Fejér, CD. VI. 2. 415. Történelmi Tár, 1904. 79. Smaragdusnak itt alkancellárként szereplése miatt Karácsonyi (Hamis oki. 54. 1.) 1257-re teszi az oklevelet. Ámde 1257-ben Smaragdus már nem electus Albensis, pedig oklevelünkben még így nevezik. De az oklevélnek 1254-nél későbbre tétele nem is szükséges. Fejérpataky ugyan (A kir. kancell. 105.) Smaragdus alkancellárságának kezdetét 1255. febr. 12. utáni időre teszi IV. Sándor pápa oklevele alapján, minthogy itt még Tamás fordul elő királyi alkancellárként. (Theiner, 1.234.: Thoma electo Colocensi, tunc preposito Albensi, carissimi in Christo filii nostri . .. illustris regis Ungarie vicecancellario.) Azonban a „tunc", amely nézetem szerint az alkancellárságra is értendő, 1255. febr. 12-énél korábbi időpontra mutat. Viszont IV. Béla (1254.) szept. 16-i levele (1015. sz.) Smaragdust még pozsonyi prépostnak mondja; a fehérvári préposttá választás és alkancellári kinevezés tehát 1254. szept. 16. és 1255. febr. 12. közt történhetett. Minthogy Tamás ebben a minőségben utoljára az 1018. sz. oklevélben szerepel, mely oklevél az év közepe táján kelt, Smaragdus alkancellársága 1254 végén már elfogadható. Azonban a 19. uralkodási év szerint a Kismajsról szóló oklevél okt. 15. előtt kelt; pedig nem valószínű, hogy Smaragdus október első felében már itthon lett volna Rómából. (V. ö. 1015. sz.) Feltűnő az is, hogy a túróci registrum 46. §-a Kismajs és Hricsó elcseréléséről az 1254-in kívül (ebben tévesen Hybuchlo-t írva, de az eredetiben Hyrychou van,) egy 1266-i oklevelet is említ, mely utóbbi gyűrűspecséttel volt megerősítve. Miért kellett a cserének 12 esztendő múlva ismétlődnie? Talán más birtokrészekről volt ekkor szó, vagy a második oklevél kelte téves a registrumban. Minthogy az 1254-i oklevél eredetije külsőleg nem ad okot gyanúra, (írása más oklevelekből nem ismeretes ugyan, de korszerű,) a mondottak szem előtt tartásával az oklevél keltét 1254 október végére vagy november elejére teszem, az uralkodási évet hibásnak véve. Az utóbbinak feltevését az alkancellár nevének hibás írása is támogathatja. 1023. (1254.) nov. 11. Patak. — a taférok lámadásától veszélyeztetve, nehéz helyzetének és tett intézkedéseinek ismertetése mellett támogatásra hívja fel ellenük a pápát. — D. in Potoka, in die s. Martini ep. et conf. III. Id. Novembr. Fejér, CD. IV. 2. 218, (1254.) Lásd (1250.) nov. 11-i kelet alatt. 1254. — Edeuchnek, Péter ispán fiának a tatárjáráskor, majd az ausztriai, stájerországi nov. 19. és morvaországi várak ostromakor tett szolgálataiért megerősíti a nyitramegyei Been földnek a ferencrendi szerzetesek közé lépő Dénes által, ki azt a királytól kapta, testvére: Edeuch részére történt adományozását, s leírja a határokat a nyitrai káptalan oklevele alapján. Eredetije a hg. Batthyány-cs. körmendi levéltárában. (Acta KorlathkőianoApponyiana, 817. sz.) Az oklevél szövege a következő: Bela dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie Cumanieque rex omnibus, ad quos presentes pervenerint salutem in eo, qui regibus dat salutem. Regia liberalitas fideliter sibi