Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

lessége kifogástalan. Az erre vonatkozó előző tanulmányok eredményeit természetesen felhasználtam, feltüntetve, ahol a korábbi megállapítások nem bizonyultak elfogadhatóknak. Igen sok esetben elegendő volt a mások és a magam előző kritikai tanulmányainak eredményeire utalnom. Azonban az oklevél hitelességével szemben (vagy a hitelességet elvető nézetekkel szemben) elfoglalt állást nagyon sokszor külön meg kellett okolnom, főképen ott, ahol a kritika által még nem vizsgált oklevélről volt szó, vagy ahol az oklevél keltének vagy egyéb körülményeinek új megállapítása volt szükséges. Az indokolás ilyen esetekben a dolog természete szerint nem bővülhetett terjedelmes értekezéssé, hanem csupán a legszükségesebb megjegyzésekre kellett szorítkoznom, esetleges külön tanulmányoknak tartva fenn a bővebb részletezést. Csak itt-ott vált elkerülhetetlenné a részletes indokolás néhány XIII. századi oklevélnél. A kritikában tudatosan vetettem a súlyt a formális részre, minthogy éppen az egyoldalú tárgyi kritika ellensúlyozása volt a cél. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a tárgyi szempontok figyelmen kívül maradtak volna. A mértékre és a módszerre nézve, melyet ebben a tekintetben követtem, utalok Szent István és II. András királyoknak s a borsmonostori apátságnak okleveleiről közzétett kritikai tanulmányaimra. Talán úgy fog feltűnni, hogy az általam gyakorolt kritika általában enyhe, vagy helyesebben szólva, hogy lehetőség szerint inkább az oklevél hitelességének fenntartására törekedtem, mint annak elvetésére. De meggyőződésem az, hogy a hyperkritika szintolyan káros, mint a teljes kritikátlanság. A hitelesség ellen felmerülő gyanúokokat azonban sohasem hallgatom el, olyan esetekben sem, amikor ezeket nem tartom elég erőseknek a hitelesség megdöntésére. A hitelességet ilyen kétes esetekben egyelőre fenntartva, további kutatásokra és újabb adatok esetleges előkerülésére kellett bíznom a döntést. Itt-ott bizonyára sokan indokoltnak tartanák a határozottabb állásfoglalást. Szerintem azonban ilyen oklevelekkel szemben elég a kellő óvatosságra való figyelmeztetés; ez elejét veszi a tévedéseknek. A biztos ítéletnek egészen biztos alapokon, vagy legalább is nagyfokú valószínűségen kell nyugodnia. A különböző levéltáraknak az eredeti oklevelek tanulmányozása céljából való átkutatása azzal a nem remélt eredménnyel is járt, hogy annyi kutató után még mindig jelentékeny számú kiadatlan oklevél került napfényre. 250-nél több Árpád-kori királyi, királynői és királyi hercegi oklevélnek teljes, vagy tartalmi kivonatú, eddig ismeretlen szövegét találtam, néhánynak szövegét pedig más kutatók voltak szívesek rendelkezésemre bocsátani. Ahelyett, hogy ezeknek külön kötetben való közlésével a számtalan kiadványt egy újabbal szaporítsam, célszerűbbnek látszott ezen oklevelek szövegét az illető regesta mellett mindjárt közölni is. A kritikai jegyzék szerkesztésének egyéb elveiről csak kevés a mondanivaló. Arra törekedtem, hogy a használatot minden különösebb magyarázat nélkül lehetőleg könnyűvé tegyem. Az egyes oklevelek kivonatának készítésében minden formális és mellékes résznek teljes mellőzésével csupán a lényegesnek kiemelésére igyekeztem. Semmiképen sem volt célom az oklevélkiadásoknak bármiképen is nélkülözhető vé, hanem igenis azoknak kritikailag használhatóvá tétele a történetkutató számára. „Ein noch so ausführlicher Auszug die Urkunde nie vollstándig ersetzen werde mondta már Waitz is (Hist. Zeitschr. XL. 291.) és Steinacker: „ ... so wenig das einzelne Regest den Abdruck der Urkunde ganz ersetzen kann, so wenig kann und soll das Regestenwerk mit dem Urkundenbuch in Wettbewerb treten". (MIöG. XXXIV. 107.) Oklevélkivonataim tudatosan inkább szűkszavúak, mint terjengősek és csak a nézetem szerint lényegest adják az oklevélből. Aki tehát eítől a kritikai jegyzéktől azt várja, hogy ez az okmánytárak forgatását és az okleveleknek teljes szövegükben való tanulmányozását szükségtelenné teszi, az várakozásában ugyancsak csalódni fog. A kritikai jegyzék célja éppen ellenkezőleg a reánk maradt oklevélszövegek tanulmányozásának és felhasználásának minél eredményesebbé tétele.