Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

lítása a nyomtatott kiadásoknak lehető teljes felsorolásával, s ezzel kapcsolatosan az okleveleknek az eredetiek vizsgálatán nyugvó kritikája, mi az egyoldalú, csupán tárgyi, s esetleg a kiadások hibáin alapuló kritika ellensúlyozását fogja eredményezni. így jött létre az Árpád-kori oklevelek kritikai jegyzékének kiadására vonatkozó határozat, melynek alapján az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke elkészítésére a Történelmi Bizottságtól megbízást nyertem. A magam részéről a munka ezen része vállalásának az volt a speciális oka, hogy oklevéltani tanulmányaimban kezdettől fogva célul tűztem ki az Árpád-kori királyi oklevelek diplomatikai feldolgozását. Ez a cél önként kapcsolódott össze az oklevelek kritikai jegyzékének elkészítésével, meri az eredeti okleveleknek a szerteszétszórt levéltárakban való tanulmányozása mind a két célra egyaránt szükséges volt. A kritikai jegyzékhez fűződő céloknak tárgyi szempontból kétségtelenül inkább megfelelt volna az összes Árpád-kori oklevelek jegyzékének együttes, a királyi és egyéb oklevelek különválasztása nélkül való közzététele; a megjelölt okíevéltani szempont azonban reám nézve lehetetlenné tette, hogy egyidejűleg a nem királyi oklevelek jegyzékének összeállítására is vállalkozzam. De egyébkent is nemcsak diplomatikai, hanem történeti szempontból is a királyi oklevelek lévén a legjelentősebbek, ezeknek egységes kritikai feldolgozása volt az első feladat. Am a bekövetkezett események folytán s hazánknak feldarabolása következtében még az Árpád-kori királyi oklevelek feldolgozása sem válhatott egészen teljessé, amennyiben néhány levéltár talán örökre elzárult előttünk. Az egész anyag egyidejű feldolgozásába belefogva most valószínűleg az egész vállalkozásnak sajnálatos megakadásáról kellene számot adni. így azonban legalább a meglévő eredeti királyi okleveleknek túlnyomó nagyrészét sikerült tanulmányoznom, s ha a még át nem kutatott levéltárakban őrzött eredetiek megvizsgálása szintén kívánatos volna is, az eddig összegyűjtött anyag az Árpád-kori királyi oklevelek diplomatikai feldolgozására már elégségesnek látszik, s a kritikai jegyzékben is aránylag kicsiny százalék azoknak az okleveleknek a száma, amelyekre vonatkozólag a kritikai megállapításokat az eredetiek látása még esetleg módosíthatná. A mondottakból következik már, hogy az „Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke" lényegesen különbözik az ismeretes külföldi regestaművektől. Ezek tudvalevőleg egy-egy területnek, hatóságnak vagy személynek történetére vagy működésére vonatkozó minden adat lehető összegyűjtésére törekszenek, tehát nemcsak az illető uralkodó vagy más hatóság okleveleinek összeállítását nyújtják, hanem mások okleveleinek és az elbeszélő kútfőknek is mindazokat az adatait, amelyek az illető uralkodó.vagy hatóság működésére vonatkoznak. Nem lévén céljuk az oklevelek diplomatikai és kritikai feldolgozása, nem is törekszenek mindig az eredeti oklevelekre visszamenni, és kritikai megjegyzéseik többnyire a régibb megállapításokra való utalásból állnak. Többnyire már közölt oklevelek regestáiról lévén szó, kiadatlan vagy ismeretlen oklevélszövegek ritkábban találhatók bennük. Ezzel szemben „Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke" csak a királyi oklevelek regestáira szorítkozik, csupán a másutt említett, de sem eredetiben, sem átiratban vagy másolatban fenn nem maradt királyi oklevelek feltüntetésével egészítve ki a jegyzéket. Tervbe volt véve a kritikai jegyzéknek a külföldi újabb regestaművek mintája szerint az elbeszélő kútfőknek és más forrásoknak az Árpád-házi királyok történetére vonatkozó adataival való kiegészítése is. Azonban személyi okok, és méginkább annak megfontolása, hogy ez a kiegészítés egészen eltérítené a munkát eredeti céljától és idegen szempontokat keverne bele az eredeti tervbe, a kiegészítés elejtését ajánlották. így az eredetileg kitűzött diplomatikai cél a lehetőség szerint meg fog valósulni; amúgy az új, kibővített terv alig lett volna kielégítő módon megvalósítható. A kritika valamennyi feldolgozott oklevélre kiterjedt, ha nincs is a jegyzékben külön nyoma. A megjegyzés nélküli közlés azt jelenti, hogy az oklevél hite-