Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)
L Előszó. A középkori magyar történelem okleveles forrásaira nézve már régóta elkövetkezett cp. az idö, amikor a közzététel munkáját a kritikai feldolgozásnak kell felváltania és folytatnia. A lelkes és szorgalmas gyűjtők után, kik mérhetetlen buzgalommal kutatták fel régi okleveleink tömegét és az új felfedezés gyönyörűségének érzetével közölték az ismeretlen szövegeket, a diplomatikai kritikának kellett következnie, amely az immár bőséges anyagot átvizsgálja, elbírálja, rendezi és a történeti feldolgozás számára kellőképen előkészíti. Különösen az Árpád-házi királyok korának eddig közzétett okleveles anyaga olyan gazdag, hogy a még remélhető gyarapodástól alig lehet már várni a történeti és oklevéltani ismereteknek döntő módon való befolyásolását. Ez az anyag érett meg tehát elsősorban a kritikai feldolgozásra. Történtek is erre irányuló alapvető s nagyjelentőségű munkálatok; ezek azonban csak egy-egy kisebb korszakot vagy egy-egy oklevélcsoportot öleltek fel és csaknem kizárólag a XI. és XII. század anyagára szorítkoztak. Az Árpád-kori anyag zömének, a XIII. század okleveleinek kritikai vizsgálata csaknem egészen a kor történetének iróira vagy az egyes történettudományi kérdések kutatóira maradt, mi sok éleselméjű megállapítást eredményezett ugyan, de a dolog természetéből kifolyólag nagyon sok esetben minden jószándék mellett is egyoldalú s nem kielégítő megítélésre vezetett. 1 Az ebből származható hibák kiküszöbölése és lehető elkerülése végett az egész okleveles anyagnak áttekinthető, a számtalan kiadásban elszórt közléseket összevető és ellenőrző s az eredeti oklevelek tanulmányozásán nyugvó egységes kritikai feldolgozására van tehát immár szükség, mely elejét veszi annak, hogy a kiadások hibái és a helytelen megállapítások :félrevezessék az Árpád-kori történetünk kérdéseivel foglalkozókat. Ezek a megfontolások vezették a Magyar Tudom. Akadémia Történelmi Bizottságát akkor, midőn az 1913. é-J folyamán Árpád-kori okleveles anyagunk kritikai feldolgozását elhatározta. Először természetszerűen egy minden tekintetben kielégítő C o dex diplomaticus kiadásának gondolata merült fel, mely az eredeti oklevelek vagy ilyenek hiján az aránylag legjobb források (átiratok, hiteles másolatok, chartulariumok, nyomtatott szövegek) alapján foglalná magában a kritikailag megrostált Árpád-kori okleveles anyagot. Csakhamar ki kellett azonban tűnnie annak, hogy ez az újrakiadás a mi viszonyaink között annyi nehézséggel jár, hogy az ezek leküzdésére fordítandó munka és áldozat alig állna arányban az eredménnyel. Okleveleink jelentékeny része ugyanis jó és megbízható kiadásokban jelent meg; ezeknek újraközlése merőben felesleges, vagy legalább is olyan időkre halasztandó, mikor a magyar történettudománynak ennél sürgősebb és égetőbb szükségei már ki lesznek elégítve. A legfontosabb cél elérésére elegendőnek látszott egyelőre az oklevelek regestáinak összeál1 V. ö. ezekre vonatkozólag A borsmonostori apátság Árpád-kori oklevelei c. munkám bevezetésében mondottakat, 3—4. I
