Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

1105. Zára. 1108. május 25. és birtokokat, külön is felsorolva Putalo, Syrenine, Gete, Tugari, Asseti falvakat több egyházzal, úgyszintén Gosila, Ostrog, Labena falut, a sminai területet, a cleunai Sudumiriza, a zetinai Stolez falut s néhány falu dézsmáját. — Ab inc. (Dom.) 1103. die XV. Iunii. 1367.-i közjegyzői átirata — Smiciklas szerint — a spalatoi kápt. lvt. U. o. az 1367.-i átirat másolata a „Mensa episcopalis" c. chartulariumban. Lucius, De regno Chr. 451. Farlati, 111. sacr. III. 164. Kerchelich, Not. praelimin. 137. Katona, Hist. crit. III. 169. Batthyányi, Leges eccl. II. 215. Fejér, CD. II. 39. Kukuljevic, Cod. dipl. II. 8. és Jura r. Chr. I. 25. Vjestnik XI. 135. Smiciklas, Cod. dipl. II. 10. Hamis: Századok, 1888. 324. Fejérpataky, Kálmán kir. oki. 19. Karácsonyi, Hamis oki. 8. 39. 1" — iobanogovi Lapsanovich Márton karinai comesnek, lamoczki úrnak, dalmát vajdának, őse, Radula érdemeiért, ki Zvonimir dalmát király életét háromszor megmentette, és saját vitézségéért is, melyet Bulgarin fölött nyert győzelmeivel és kurucaival a Rigómezőn vívott ütközetben tanúsított, adja a cettinai ispánságot, hűség feltétele mellett. — A. incarnationis salvatoris nostri 1105. Iadrae, per cancellarium Dalmatiae Petrum Beriszlauich, comitem de Bochki. Tanúk: Chachitorouich György, Chitorouich György, Guffich Pál, Cazmichitorouich Obrad és Jamnetnotorouich nemesek. Kerchelich, Not. praelim. 114. Katona, Hist. crit. III. 210. Fejér, CD. VII. 1. 138. Hamis. Már Kerchelich is gyanúsnak mondja, pedig horvát nyelvű, az udvari dicasterium által hitelesített példányból ő fordította latinra! Hamisítványnak bélyegzi Fejér is i. h. a jegyzetben. Lásd még: Karácsonyi, Hamis oki. 8. 40. — Lőrinc érsekkel s az ország ispánjaival együtt tett eskü alatt megerősíti a traüi polgároknak az adómentességre, a püspök és a comes választására és a régi törvényeikkel való élésre vonatkozó jogait, csak a kikötővám 2A-át kívánva a maga, '/3-át a város comese s a tizedet a püspök részére; megállapítja, hogy a városiak engedelme nélkül ott magyar vagy idegen nem lakhatik; ha koronázás vagy más országos ügy végett a király odajön, a szállásadás önkéntes legyen, s ha valaki másüvé akar távozni, családjával együtt szabadon mehessen. — A. d. inc. 1108. mense V. die 25. a. 12. regni mei. Tanúk: János nádor, Appa comes, Tamás fehérv., Jakab borsodi [Bosordiensi], Vgudi vasvári, Slauiz nógrádi ispán. Másolata — Lucius szerint — a traüi levéltárban. Lucius, De regno Dalm. 117. és olaszul: Mem. di Traú, 19. 1. Farlati, 111. sacr. IV. 323. Pray, Annales regni Hung. I. 107. Katona, Hist. crit. III. 229. Koller, Hist. episc. Quinqu. I. 186. Batthyányi, Leges eccl. II. 217. Fejér, CD. II. 45. Endlicher, Monum. Árpad. 376. Kukuljevic, Codex II. 14. és Jura r. Chr. I. 26. Vjestnik, XI. 137. Marczali, Enchiridion, 126. Smiciklas, Cod. dipl. II. 19. Hitelességét illetőleg lásd Fejérpataky, Kálmán kir. oki. 19. és 81. sk. 1. 41. — átíratja, illetőleg megújíttatja Szt. István királynak a veszprémi [Besprem] apácamonostor részére szóló görögnyelvű oklevelét, minthogy annak pecsétje megsérült, és ennek, meg Simon pécsi püspök vizsgálatának alapján felsorolja az apáca-