Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

1019. crit. de s. Lad. 85. 1. b. Katona, Hist. crit. I. 194. Batthyányi, Leg. eccl. I. 375. Koller, Hist. ep. Quinqu. I. 206. (töred.) és III. 270. (teljes). Fejér, CD. I. 296. és III. 2. 120. U. az Rel. et eccl. initia, 229. Török, Magyarorsz. prímása, II. 5. Fuxhoffer—Czinár, Monasteriol. I. 180. Monumenta Vaticana, Ser. I. IV. k. 574. Karácsonyi, Szt. István kir. oki. 79. b) Pray, Spec. hier. II. 93. b) jegyzet. Szentpétery, Szt. István kir. pécsváradi és pécsi alapítólevele 22. 1. Szt. István kir. pannonhalmi és pécsi alapítólevelének felhasználásával készült hamisítvány. Kritikáját lásd : Knauz, Monum. Strigon. I. 21. Horváth M., A kereszténység első százada 201. Karácsonyi, Szent István kir. oklevelei 76. Pauler, A magy. nemzet tört. az Árpádok alatt, I. 49. és 400. Marczali, a millenn. tört. mű I. 236. Erdélyi L., A pannonhalmi rendtört. I. 79. és 103. Bresslau az Archiv f. Urk. f. 71. Szentpétery, Szt. István kir. pécsi és pécsváradi alapítólevele 11. sk. 11. 6. f — az általa a zalai szigeten [in insula Saladiensi] alapított szt. Hadrián-monostora apátjának, a latin Péternek azt a jogot adja, hogy a Modestus és Bonipertus püspökök által felszentelt kápolnákon kívül új kápolnákat építtethet; továbbá főpapi jelvényekkel élési jogot ád neki, valamint felsorolja a monostornak adott birtokokat, dézsma- és vámhelyeket, halászóhelyeket és egyéb jövedelmeket ... ab anno (!) incarnationis 1019. . . Átiratai: I. Károly 1328. — Nagy Lajos 1347. — a somogyi konvent 1370. (Ennek eredetije a veszprémi kápt. hit. h. lvtárában, S. 303.) Nagy Lajos átirata megvan a kapornaki konvent 1427,-iki (hiteles másolata a zalavári apátság lvtban, I. 5.) és ugyanannak 1514.-iki átiratában is (másolata az esztergomi érseks. világi lvt. U. 8. 172. és a zalavári apáts. lvt. I. 1. 9.). Szent István oklevelét átírta Zsigmond király is 1417-ben (1764-iki másol, a zalavári apátság lvt. I. 10. és MODL. 1600.). Kollár, Hist. iur. patron. 84. Pray, Annál. reg. Hung. I. 29. Schmitth, Ep. Agr. I. 21. (csonkán). Katona, I. 247. Koller, Hist. ep. Quinqu. I. 81. Batthyányi, Leg. eccl. I. 381. Fejér, CD. I. 304. és Rel. et eccl. init. 233. Boczek, Cod. Moraviae, I. 108. Fuxhoffer-Czinár, Monasteriol. I. 188. Knauz, Mon. Strigon. I. 40. és töred. Codex Strig. I. 5., kivon. Magyar Sión I. 54. Karácsonyi, Szent István kir. oki. 111. Pannonh. rendtört. VII. 494. és kivon. u. o. 509. Hamisítvány. Kritikáját lásd: Karácsonyi, Szent István király oklevelei 114. és a pannonhalmi rendtört. VII. 505. (E szerint a hamisítás 1308—26 közt történt) és u. ott X. 117. 7. 1024. augusztus 16. Székesfehérvár. f — Székesfehérvárt a főpapokkal s bárókkal tartott gyűlésben Péternek, a zalaszigeti (zalavári) egyház első apátjának kérésére rendeli, hogy -senki a nevezett egyház dézsmáit és birtokait el ne vehesse, szolgáimányosait kötelességük alól fel ne szabadíthassa, a pachai és rokoiyani kápolnák papjai az apát parancsára a gyűlésben részt vegyenek; megállapítja a zalavári egyház igazságügyi kiváltságát, a collectorok által való zaklatástól mentességét; védelmére jogi vagy birtokügyi háborgattatás esetén bajvívót ígér; Barand és Zalavar falvakban vásárt engedélyez; birtokain ítélkezési jogot ád; felsorolja a halászóhelyeket, a falvakat s birtokokat, melyeket dézsmájukkal és minden jövedelmükkel a monostornak adott. A. D. 1024. in crastino festi Assumptionis b. virginis, cum essemus in Alba . . .