Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

(1002.) f. Urk.-Forsch. VI. 71. Szentpétery, Szt. István kir. pécsi és pécsváradi alapítólevele 9. sk. 1. Az eredeti oklevél keltét — az interpolált szöveg keltezési adatainak ellentmondásaiból és Her. C. írnoknak, az eredeti pannonhalmi oklevél valószínű szerkesztőjének a német császári kancelláriából 1002 közepén történt kiválásából következtetve (olv. Szentpétery i. h.) — 1002-re kell tennünk. Hóman B. ugyan a magyar krónikák XI. századi ősforrásáról írt tanulmányában, mint ezt velem előzetesen közölni szíves volt, Karácsonyival szemben Szent István koronázási évét 1000-ben véli megállapítandónak, (mi azonban a pécsi alapítólevél keltezési adatai mellett csak úgy tartható fenn, ha a koronázást a hagyománnyal ellenkezően aug. 15.-énéi, illetőleg aug. 15.-e nyolcadánál későbbre tesszük). E szerint a pannonhalmi oklevél uralkodói éve 1001 végére (aug. 23.-ánál későbbi részére) is talál és helyes 1002 nagyobbik első felére is, a koronázás évfordulójáig. A XV. indictio pedig, ha nem római indictiót veszünk, 1001 végétől 1002 végéig helyes. (Hogy nem görög indictióval van dolgunk, lásd a MGH. DD. II. 2. kötetében a Her. C.-től való következő oklevelek indictioszámítását: 997. dec. 12., 999. szept. 8., szept. 22., szept. 27., okt, 3., 1000. dec. 27.) A koronázásnak 1000-re tétele mellett tehát a pannonhalmi oklevél idő-adatai 1001 végére (nov.—decemberre) összeegyeztethetők volnának. Tekintettel azonban az oklevél jelen alakjában látható keltezés formája ellen felmerülő súlyos kifogásokra (olv. erről Szentpétery i. m. 34. 1. 3. j.), még inkább pedig arra, hogy a Szent István király okleveleinek mindenképen valószínű fogalmazója, Her. C. 1002 közepe előtt nem hagyta el a német császári kancelláriát, az eredeti alapítólevél 1002-es évszáma abban az esetben is fenntartandó, ha a koronázás éve csakugyan 1000 volt. (A hitelesség kérdésében a koronázásnak 1000-re vagy 1001-re tétele nem bír jelentőséggel.) 2. — a veszprémi püspökség és ennek püspöke, István alá rendeli Wesprem, Székesfehérvár [Alba], Colon és Wsagrad megyéket [civitates], s ezen kívül a püspökségnek adja Veszprémmegyében Cari, Fehérmegyében Ausi, Cari és Bergen falvakat, Colon, Wsegrad és Hurhida megyék kerületében pedig egy-egy falut tartozékaikkal. — [Az a) átiratban: D. in Sool apud capellam b. Stephani prothom. a. ab inc. D. 1009.] Átiratai: a)'}' IV. Béla 1257. nov. 20. (A veszprémi kápt. lvt. „Vesprim. eccl. 9.") b) a tihanyi konvent 1295 körül. (MODL. 4.) Schmitth, Ep. Agr. I. 16. Pray, Hierarchia I. 260. Roka J. Vitae Vespr. praesulum 10. Katona, Hist. crit. I. 145. Batthyányi, Leges eccl. I. 371. Fejér, CD. I. 289. és IV. 2. 431. U. az, Rel. et eccl. initia 228. Hazai okmánytár, VI. 1. Karácsonyi, Szt. István kir. oki. 57. Károly J., Fejér vm. tört. IV. 492. Szentpétery, Szent István kir. pécsi és pécsváradi alapítólevele 60. 1. Kritikája: Horváth Mihály, A kereszténység első százada, 185. 1. jegyz. Karácsonyi i. m. 56. Bresslau az Archiv. f. Urk. f. VI. 69. Szentpétery a Századok 1903. 297. és i. m. 10. 1. Hogy valószínűleg 1002-ben kelt, lásd u. o. 52. és 64. 1. Hogy a IV. Béla 1257-i átirata és így a veszprémi alapítólevélnek ebben föntartott keltezése (1009) nem megbízható: lásd u. o. 63. sk. 1. 3. (1006. ?) t — a nyitrai várba jöttekor ott talált kilenc papnak, kik magukat a szt. Emerám ! egyháza kanonokjainak mondották, adományozza a nyitrai új vár alatt elterülő falut