Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)
1217. — a heiligenkreuzi apátságnak adja az előbb a besenyők által lakott Leginthov nevű földet, melynek birtokába — az ott jogtalanul tartózkodó clericusok elűzése után — Potto ispán által iktattatta az apátságot; leírja az adományozott föld határait (— még pedig a másik, ugyanezen tárgyú oklevéltől eltérő módon —) és újólag megerősíti III. Béla és Imre királyoknak az apátság javára 3000 zuanus sóra vonatkozólag tett adományát. — D. p. m. Hugrini mag. r. au. cancell. Anno d. inc. 1217. — Méltóságok: János esztergomi, Bertold kalocsai érsek, Kalán pécsi, Vilmos erdélyi, Dezső csanádi, Péter győri, Róbert veszprémi, Tamás vál. egri, István zágrábi, Jakab váci, Simon váradi püspök, Jula nádor, Bánk bán, Dénes tárnokmester, Ochuz udvarispán, Rophaym vajda. — Regni n. a. tertiodecimo. Eredetije a heiligenkreuzi apátság Ivt. (Rub. 53. fasc. VIII. n° 1.) Weis, Urkundenbuch I. 53. Az oklevélen Béla ifjabbik király pecsétje függ. Minthogy az ifjabb király pecsétje ekkor még különben sem volt használatos, csak évek múlva fordul elő saját oklevelein, s minthogy az oklevélnek ebben a szövegében közölt határleírás eltér a Heiligenkreuz részére adott másik, 1217.-i oklevélben olvashatótól (lásd az előző számot), az oklevélnek ezt a Béla király pecsétjével megerősített, méltán gyanút keltő példányát korábban hamisnak tartottam. (Lásd: A borsmonostori apáts. oki. 15—16. 1.) Azonban azóta kétségtelenné vált az oklevél írásának több, előttem akkor még ismeretlen eredeti oklevél írásával való egyezése. (1222: Az eszterg. kpt. mg. Ivt. 15. 2. 3. 1222: a veszprémi kpt. mglvt. Nagy Pécsei, n° 3.) Ez a körülmény a heiligenkreuzi oklevél hitelességét igazolja. A magyarázatot pedig valószínűleg abban kell keresnünk, hogy az oklevélnek ezt a példányát 1222-ben állították ki az 1217.-Í oklevél felhasználásával és így erősítették azt meg az ifjabbik királynak (éppen akkoriban használatba vett) pecsétjével. (A teljesen eltérő határleírás azonban még így is mindenesetre feltűnő.) Valószínű, hogy az 1208.-Í heiligenkreuzi oklevél b) példányára vonatkozólag, melyen szintén az ifjabb király pecsétje függ, ugyanezt a magyarázatot kell elfogadnunk, ámbár ennek hitelessége mellett az írásösszehasonlításnak nem találjuk ilyen kétségtelen bizonyítékait. Viszont azonban ott a két példánynak (az András királyéval és a királyfiéval megpecsételtnek) szövege nem tér el egymástól. (Lásd a 233. számot.) 333. — a főpohárnoki állást Sándor ispánról, ki azt hosszú időn át érdemesen viselte, a kereszteshadjáratban résztvenni kívánó Lőrincre ruházván, Sándor ispánt a banai királyi jövedelemből évenkint három részletben fizetendő 300 márkával kárpótolja. — D. p. m. Hugrini, au. r. cancell. Anno d. inc. 1217. — Méltóságok: János esztergomi, (Berthold) kalocsai érsek, Kalán pécsi, Willermus erdélyi, Dezső csanádi, Péter győri, Róbert veszprémi, Simon váradi, Jakab váci, István zágrábi, Tamás vál. egri püspök, Jula nádor, Bánk bán, Dénes tárnokmester újvári ispán, Ochuz, a királyné (I) udvarispánja, Rafain vajda. — Regni n. a. tertiodecimo. Eredetije: MODL. 84. Fejér, CD. III. 1. 205. Kivon. Teutsch-Firnhaber, Urkundenbuch I. XXII. 334. — Tamás ispánnak adván Zaculcza földet, Csehország határán, az oklevélben leírt határok között, Tamás ispán halála után a közben fiai, Sebus ispán és Sándor főpohárnokmester által benépesített föld határait Ugrin mester, a későbbi kancellár által 1217.
