Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

hiszen egész okleveles és elbeszélő' forrás-anyagunk, az újkori is tartalmaz ilyen utalásokat és említéseket. De a középkori okleveles anyagban is bizonyára sok adat elkerülte figyelmemet. Az úgy ezen, mint egyéb tekintetben szükséges pótlásoknak velem való közlését nagy köszönettel veszem és kellő módon fogom értékesíteni. Az átkutatott levéltáraknak és a felhasznált másolatgyüjteményeknek e helyen való felsorolása szükségtelen; a maga helyén pontosan idézve van a levéltár, ahol az illető oklevél szövegét tartalmazó eredeti oklevél vagy átirat, esetleg másolatgyüjtemény található. Ellenben szükséges a használt nyomtatott kiadványok közül azoknak felsorolása, melyek gyakrabban s rövidítve vannak idézve, vagy amelyek többféle kiadásban ismeretesek. A jelen I. kötet (1270-ig) az egész anyagnak mennyiségben körülbelül a felerészét foglalja magában, bár időben csak az Árpád-kor utolsó három évtizede marad hátra. De az oklevelek száma ekkor nagy mértékben megszaporodik s emellett a II. kötet anyagát a királynők és a királyi hercegek okleveleinek függelékül közlendő jegyzéke és a remélhető pótlék is gyarapítani fogja. Mindazok, akik e munka készülését és megjelenését lehetővé tették és igaz jóakaratú támogatásukkal elősegítették, főképen a nm. Vallás- és Közoktatásügyi kormány, a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottsága és Igazgató-tanácsa, a M. Történelmi Társulat Elnöksége, továbbá a történettudomány számos művelője, valamint a levéltárak vezetői és tulajdonosai fogadják ez úton is hálás köszönetem kifejezését. Mély kegyelettel és hálával kell e helyütt is megemlékeznem boldogult mesteremről, Fejérpataky Lászlóról, ki haláláig szorgos figyelemmel és gondoskodással kísérte e munka haladását. Kívüle dr. Csánki Dezső úr, a Tört. Bizottság elnöke, és dr. Áldásy Antal úr, a bizottság előadója, köteleztek különösen nagy hálára e munka sorsának gondozásával. Debrecen, 1923.