Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

66 E.: AI. Sennyey cs. lt. Oklevelek 27. 4. (DF 253 116.) Vízfoltos hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés. K.: DPM 269. sz. (R. is) Megj.: Az itt említett biri Olivér fia Miklós hozzávetőleges életideje és az íráskép alapján kb. az 1260-as évek–1320-as évek közé tehetjük a kiadványt. A kiadó egy, a helynevek alapján Sopron és Vas megyékben birtokos nagyhatalmú úr, akinek a jobbágya a színe előtt kereste igazát. Az időrend alapján a Kőszegiekre gondolhatunk, leginkább Kőszegi Henrik fia Jánosra (Ivánra). Ha ez így van, akkor János életideje és a napi kelet alapján 1272–1307 közé keltezhetjük az oklevelet, legvalószínűbben az Árpád-kor végére. Ha a kiadó azonosítása nem helyes, akkor is az 1260-as évek–1320-as évek jelentik a viszonylagos kiadási időt. Részletesebben, forráshivatkozásokkal l. DPM 269. sz. kommentárját. 59. (1275–1307.) ápr. 25.–máj. 1., Kőszeg Ismeretlen oklevéladó (Datum pro memoria) [Héder nb. Kőszegiek] tudatja, hogy István fia Farkas és fivére: Demeter – akiknek a nevében a rokonaik (proximi): Gergely és Péter jelentek meg – kötelesek a színe előtt megjelenni Bozth-i Domonkos, János és Farkas ellenében csütörtökön, ti. a jelen oklevél kiadásának quindena-ján. D. in Kuzig, f. V. p. fe. B. Georgii mart. E.: DL 47 989. (Múz. Ta. 1895. 7.) Hátyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. K.: DPM 271. sz. (R. is) Megj.: Az oklevél területi vonatkozása és a kőszegi kelethely miatt leginkább a Héder nb. Kőszegiek oligarchikus magánbíróságának működését láthatjuk itt (hogy a Kőszegi-família központjában rajtuk, és a királyon kívül bárki más bírói tevékenységet folytasson, az nem valószínű, ám a tavaszi időpont a királyi itineráriumokkal nem egyeztethető össze). A kiadványon lévő pecsétfolt nem mérhető, de láthatóan nagy méretű (6 cm-nél nagyobb átmérőjű) volt. Ez vagy Kőszegi Miklós, vagy Kőszegi János pecsétméretét feltételezi, közülük János kedvelte az intituláció nélküli („damus pro memoria”) oklevélstílust, leginkább őt sejthetjük kibocsátóként. Ha tényleg a fivérek valamelyike a kiadó, akkor az oklevelet 1275–1307 közé keltezhetjük (János 1308 áprilisában halt meg). Bővebben, forráshivatkozásokkal l. DPM 271. sz. kommentárját. 60. (1273–1307.) jún. 25., Sár Ismeretlen oklevéladó (Datum pro memoria) tudatja, hogy a színe előtt Farkas mester igazolta, hogy Kuchk-i Dénes comes elégtételt adott neki a marhái elvitele, fivére megsebesítése és egyéb, ellene elkövetett jogtalanságok miatt. D. in Saar, in crast. fe. Nat. B. Johannis Bapt.