Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

PRAEFATIO

7 Az Anjou-kori Oklevéltár sorozat első pótkötetében azok a keltezetlen vagy hiányos keltezésű oklevelek kaptak helyet, amelyeket I. Károlykorára (egészen pontosan 1301. jan. 1. és 1342. július 16. közöttre) lehet vagy kell datálni. Így felvettük az olyan okleveleket is, amelyeknek a megállapítható évköre érinti a késő Árpád-kort, illetve I. Lajos korát (kivételes esetben a még későbbi időszakot), de elvileg belenyúlhat 1301 és 1342 közé is. Azok az oklevelek, amelyek tartalmaznak kiadási évet, de valamilyen okból kimaradtak a sorozat adott évet számba vevő köteteiből, nem szerepelnek, tehát a jelen Supplementum nem a sorozat hiányait pótló „pótkötet”, hanem kifejezetten a keltezetlen Károly-kori kiadványokat veszi számba. Alapelvünk volt, hogy egy oklevél lehetőség szerint csak egy regesztaként jelenjen meg a teljes sorozaton belül, így azokat a keltezetlen okleveleket, amelyeket már felvettek a korábbi kötetekbe (rekonstruált dátummal), csak „apróbetűs”, utaló regesztákban jelenítjük meg. Ugyancsak utaló regesztaként vettük fel azokat, amelyeknek a DL-DF adatbázis szerint lehet Károly-kori datációja is, ám a véleményünk szerint nem ezen időben adták ki. Emiatt a jelen kötetben a szokottnál több számozatlan, „apróbetűs” regeszta található, nem egyszer egymás mellett, ami miatt szükséges volt a pontos regisztrációjuk. Ezeket az utolsó regesztaszámmal, és utána betűjellel jelöltük (pl. 263a, 263b, 263c, stb.), és a mutatókban is így utalunk rá. A regeszták a rekonstruált kelet alapján lettek sorba rendezve, a felső időhatárt alapul véve, ez ugyanakkor sok tekintetben önkényes sorrend, és nincs tekintettel a DL-DF adatbázis, illetve az esetleges kiadások, regeszták által rekonstruált másféle időhatárokra. Emiatt szükségesnek látszott egy DL-DF mutató elkészítése a végére, ami a levéltári adatbázis keltezetlen okleveleit segít beazonosítani. A szövegközlések oklevelei esetében (ha azok nem közlik a DL-DF levéltári jelzetet) a névmutató segít a pontos beazonosításban. Végül szeretnék köszönetet mondani a kötet lektorának, Piti Ferencnek, továbbá Kádár Tamásnak és Hegyi Gézának, akik ugyancsak átnézték az anyagot – mindhárman rengeteg hasznos észrevételt tettek. Köszönet illeti Almási Tibort is, aki a kötet kiadását lehetővé tevő pályázatot intézte.