Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

400 oklevelet (az 1218 nyilván ennek a félreolvasása), amit akár a pozsonyi káptalan is megtehetett. 587. (13. század vége–15. század első fele) Gregen mester tudatja, hogy az ő Benenus [?] nevű öröklött birtokán Marcell comes és Mihály fia Mihály elfogták a saját szolgájukat, Pentec nevű papot (sacerdos), aki magát Istvánnak nevezte. A pap mondott urai azt állították, hogy Pentec 13 szolgájukat alattomban elvitte, és ezzel 30 márka kárt okozott. Ezen kár kapcsán az oklevéladó tanúállításra kötelezte őket, ám annak napja előtt a pap hűséget fogadott nekik, és mindenben alávetette magát és az egész ügyet az urai kegyelmének a következő nemesek színe előtt: Zalocus, Miklós, Fülöp, továbbá a Szt. János-egyház két papja, Miklós, az egyház patrónusa, és sok más nemes előtt. E.: DL 104 757. (Festetics cs. lt.) Ledörzsölt és újrahasznosított hártyán (palimpszeszt), hátoldalán tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. Megj.: A szöveg igen rossz latinsággal íródott, nyelvtani hibákkal terhesen, amely gyakorlatlan kézre vall. Emiatt írásképe alapján igen nehezen behatárolható, a késő 13. századtól a 15. századig bezárólag bármikori lehet, bár az ügymenet és egyes nevek (Szalók) a korábbi (késő Árpád-, vagy Károly-kori) időszakra utalnak. Sajnos a birtoknév sem azonosítható be egyértelmű módon. Ha az olvasat Benenus, akkor az Belényesként értelmezhető, bár a helynév nem hozható egyértelmű kapcsolatba sem a Bihar megyei, sem a Krassó megyei Belényessel, sem az oklevél dunántúli provenienciájával (Festetics cs. levéltára). 588. (1330-as évek–15. század) Ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) tudatja, hogy elhalasztja ... fia András aug. 15. k.-i (... Ass. virg. glor. prox. ...) perét, mely ... elvitele, és a háza ... ügyében zajlott. E.: DL 99 382. (Károlyi cs. nemzetségi lt. Károlyi cs. 1. 225.) Csonka, csak az első 1⁄4 része van meg, hátoldalán rányomott pecsét foltja. K.: DPM 369. sz. (R. is) Megj.: Az egyetlen támpont az oklevél írásképe, amely inkább a 14. század második felére, 15. század első felére mutat, bár tény, hogy a damus pro memoria-oklevelek addigra már teljesen visszaszorultak. Lásd a DPM 369. sz. kommentárját.