Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

381 gyegyűlés hétfői napon, Sződemeteren ülésezik, igaz, akkor már úgy hivatkoznak a településre, hogy „ahol ezen megye nemesei leginkább szokták esküvel tisztázni magukat” („ubi nobiles illius provincie maxime se sacramento expurgari solent”; EO. II. 615. sz.). Sződemeter egészen az 1350-as évek elejéig bukkan fel Külső-Szolnok megye hétfői napokon tartott üléseinek a helyszíneként (pl. EO. II. 615–616., 855–856., 859., 934–936. sz.; III. 298., 365., 438., 455., 639., 681. sz.), utána már nem. Az oklevél biztosra vehető kelte így az 1320-as évek vége és 1350-es évek közepe között mozog, legvalószínűbben az 1330-as évek első felére téve. 554. (1320-as évek–1357. jún.) Demeter mester Zothmar-i bíró, az esküdtek és minden ottani hospes levele Zakul-i Lőrinc fiaihoz: Istvánhoz és Jánoshoz, avagy helyetteseikhez, a Zakul-i falunagyhoz (villicus) és lakosokhoz. Tudatják, hogy a levélírók polgártársa (concivis): Miklós serfőző (brasyper [!]), a jelen levél vivője, az ő 64 garasát hitelbe (ad credentiam) adta Bere-i Jakabnak 4 véka árpáért, a levélírók polgártársai (consocii): Mylach veje (sponsus): Lőrinc és Sebestyén fia Miklós színe előtt. Jakab azonban a 4 véka árpával eltűnt (saltum fecit), és most a címzettek Zakul falujában tartózkodik. Ezért kérik őket, hogy a mondott Miklósnak Jakabbal bírói úton adassanak elégtételt. E.: DL 47 956. (Múz. Ta. Wenzel) Papíron, hátoldalán azonos kéztől címzés és rányomott zárópecsét viaszmaradványai. Megj.: Tudomásunk szerint a címzett István és János nem Lőrinc fiai voltak, hanem Lőrinc testvéréé: Lászlóé (Engel, Genealógia, Gútkeled nem 1. Rakamazi ág 2. tábla: Szakolyi). Az oklevelet Lakatos Bálint 1330–1340 közé keltezte (Lakatos, Mezőváros 540.), Németh Péter 1360 körülre (Németh, Szatmár m. 29.). Demeter mester 1321-ben és 1332-ben bukkan fel szatmári bíróként (A. VI. 3. sz.; AO. II. 625.), hogy a két személy azonos-e, nem egyértelmű, főként hogy 1323–1324 folyamán nem így hívják a szatmári bírót (A. VII. 93. sz., A. VIII. 397. sz.). Az oklevelet ezek alapján leginkább az 1320–1330-as évekre tehetjük, de a biztos felső időhatár 1357–1358, amikor az itt említett Szakolyi (László fia) István már nem élt (Engel, Genealógia id. rész; 1357. júl. 8.: Z. III. 70., 1358. márc. 13.: A. XLII. 266. sz.). 555. (1330–1358. nov.) A vasvári káptalan tudatja, hogy a színük előtt személyesen megjelenő Dereske-i Darabus (dict.) István fiai: Lőrinc, Jakab és János azt a bevallást tették, hogy a Zala folyó melletti Fenyesfeulde nevű birtok két részét, amit a káptalan másik oklevelében Reznuk-i Miklós fia Gergely zálogba tett apjuknak: Istvánnak 8 márka széles bécsi (Wyennensium) dénár készpénzért – egy márkát 10 pensa-val számolva –, ők is elzálogosítják 8 márka széles bécsi dénár készpénzért Makua-i