Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

371 Továbbá a színük elé idézte Zoko [hátlapon: Zokol] faluból Nagy (Magnus) Istvánt, Veres (Ruphus) Simont és Albert fia Miklóst, ám a határnap elérkeztével ők sem jöttek el, és nem is küldtek senkit. D. in Culus, feria IV. an. fe. B. Katerine virg. E.: DL 74 434. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 59.) Papíron, erősen vízfoltos, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és két befüggesztetett pecsét viaszmaradványai. K.: Teleki I. 66–67.; DIR. C. XIV. III. 609–610. R.: EO. III. 35. sz. Ford.: DIR. C. XIV. III. 549. (román) Megj.: Cseh Mihály 1334-ben kolozsi szolgabíró, bár nem az itt megjelenő Zsuki Jánossal állt párban (A. XVIII. 448. sz.). Maga János 1326–1371 között bukkan fel, Nagy István 1322-ben (l. az EO III. 35. sz. kommentárját). Az oklevél írásképe azonosnak látszik Miklós kolozsi ispán egy keltezetlen levelének írásképével (535. sz.), így talán ezt is valamelyik Miklós kolozsi ispán hivatali ideje alatt adták ki (vö. Engel, Archontológia I. 249.; W. Kovács, Archontológia 66–67.). Más támpont a kelet szűkítésére nincs, mivel a felbukkanó személyek kronológiailag túl nagy szórást mutatnak. 538. (1320-as–1340-es évek) A csázmai (Chasmensis) egyház káptalanja tudatja, hogy a személyesen színük elé járuló Egyed fiai: Miklós és Gergely panaszt tettek, mert az Ocharzka nevű birtok örökségi jogon hozzájuk tartozik, ám az elődeik elidegenítették azt, ezért ha ezt a birtokot Rateus (gen.: Ratey) fia Pál fiai: Péter és István, avagy Zoym fia Jakab fia Péter bármely atyafiával, különösen Miklós fia Istvánnal eladni, lekötni vagy bármi módon elidegeníteni merné az ő távollétükben, a fentieket ettől [eltiltja] ... E.: AHA. Diplomata Latina 7A. 133. (DF 230 795.) Papíron, alja rongált, szövege ott hiányos. Hátoldalán átfűzött szalag mentén zárópecsét nyoma. Megj.: Az oklevél utolsó néhány sora elveszett, vagy nem olvasható. Az említett Gatal nb. Zoym fia Jakab fia Péter 1331 szeptemberében és 1345 áprilisában tűnik fel (A. XV. 376. sz., A. XXIX. 242. sz.). Azonban az íráskép (összehasonlítva a káptalan más okleveleivel) az 1310-es–1330-as évekre tehető. Mivel a papíroklevél az országban az 1310-es évek legvégétől jelent meg, ezért a jelen kiadványt hozzávetőlegesen az 1320-as–1340-es években adhatták ki, leginkább a szabott intervallum első felében. 539. (13. század vége–14. század első fele) Ismeretlen oklevéladó (Nos, M...) ismeretlen tartalmú kiadványa.