Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

369 533. (1323–1349) Miklós mester pozsonyi comes levele komájának (compater): Lack fia Istvánnak. A címzett azt írta neki, hogy Daita birtokot, ami állítása szerint a serviens-éhez: Lueu (dict.) Miklóshoz tartozik, Imre felesége számára nem tilalmazta, ezért tudatja, hogy a megyei emberek (homines provincie) azt mondták, hogy az a birtok a mondott asszonyhoz tartozik, és bár mindenkinek igazságot kell szolgáltatni, mégis közli vele, hogy Miklós jobban tudna a nővérének hitbére (dos) okán keresetet indítani, és akkor az érsek ítélkezne. E.: DL 47 848. (Múz. Ta. Ocskay) Papíron, hátoldalán azonos kéztől címzés és átfűzött szalagon viasz zárópecsét. Megj.: Treutel Miklós (személyét pecsétfelirata is azonosítja) 1323–1349 között volt pozsonyi ispán (Engel, Archontológia I. 166.). 534. (1320-as évek–1340-es évek) jan. 7–13. A szebeni és más székek universitas-a (universitas provincialium Cybiniensium, ceterique universi provin...) Borcperg-i [Miklós comes-nek] ... és fivéreinek a színük előtt személyesen tett panaszára felszólítja a Volgwinzgeseze nevű birtok népeit, hogy a mondott Miklós comes-nek és fivéreinek kötelesek tisztelettel engedelmeskedni, és nem ellenszegülni, mert azok előttük [I. Károly] király (és a jelen oklevéladók?) oklevelének bemutatásával igazolták, hogy a birtokot hajdan Blauus comes és Miklós comes vették meg egyenlő részben olyan módon, hogy a felerésze [Blauus comes-nek], a felerésze pedig [Miklós comes-nek] jutott, és az ottani népek nem vonhatják ki magukat Miklós comes bíráskodása alól. D. domin. die infra oct. Epyph. ... E.: DL 32 543. (EOKL. GYKOL Lymbus) Csonka és szakadozott hártyán, fele hiányzik, valószínűleg függőpecséttel volt megerősítve. R.: EO. II. 1021. sz. Megj.: I. Károly 1315. júl. 13-án erősítette meg Arnold fia Blauuz-t az általa vásárolt Volkány (Wolquinlaka) birtokában, népei felett ítélkezési kiváltságot is adván neki (A. IV. 122. sz.). Ott ugyan kettős birtoklásról nem esett szó, de az összefüggés az itt említett adásvétellel erősen valószínű. A regeszta azzal indokolta az 1339–1342 közötti keletet, hogy „a fenti szöveg I. Károly királyt még nem nevezi néhainak, Nicolaus comest pedig élő személyként 1339-ben említi oklevél” (EO II. 1021. sz. megj.). Az utóbbi bizonyosan igaz (vö. A. XXIII. 90. sz.: Borcperg-i Blauus comes fia Miklós comes), az előbbi azonban a szöveg erős csonkasága miatt nem vehető biztosra (a condam, bone memorie és hasonló jelzőket a titulus előtt szokták kitenni, ám a királyra utaló szavakból csak a „regis” szó látszik egyértelműen a király oklevelére utalva, hogy előtte mi állt, az nem). Blauus fia Miklóst 1349-ben még említik (A. XXXIII. 538. sz.), utána már nem. Az oklevél így csak tág időhatárok közé szorítható be, és igen hozzávetőlegesen.