Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

358 Balogsemjén nem 1. Kállai 3. tábla: kállói Vitéz) reális is lehet. A levéltári nyilvántartás ugyanis hibásan nevezi özvegynek a levélíró Dózsa fia Jakab feleségét, mert a címzésben a „consors” (házastárs) szerepel. Ellenkező esetben 1360 utánra kellene keltezni a levelet, mert Dózsa fia Jakab abban az évben még élt (A. XLIV. 851. sz.), viszont a címzett Kállai Egyed fia Iván nagy valószínűséggel ugyanekkor már elhunyt. 513c DL-DF adatbázis 1325–1345 közé datálja a somogyi konvent öt, 1360. évi tartalmi átírásban fennmaradt oklevelét: DL 49 276. (Mérey cs. lt. 57.). Ezek közül az egyik (tartalma szerint: Mere-i István fiai: János és Péter felosztják egymás között Mere birtok [rájuk eső részét] és az erdőt, leírva azok határait) azonos a somogyi konvent 1357. jún. 7-i oklevelével (DL 49 266.; R.: Borsa, Mérey cs. I. 60. sz.). A többi oklevélre l. az 520., 522–524. sz. 514. (1322–1345) A temesközi gazdagok és szegények közösségének (universitas divitum et pauperum intra Themes) levele urukhoz: Magar (dict.) Pál mesterhez, Gimus-i várnagyhoz. Tudatják, hogy a címzett officialis-a: Miklós nem igaz bíróként, hanem zsarnokként jár el, egyeseket fogságba vet, másokat megfoszt a javaitól, és a megélhetésüket, ti. a szőlőiket elpusztítja, a malomgátakat lerombolja, a ménesét pedig a vetésükkel táplálja, az erdőktől és az oklevelekben (szabadságjogaikban?) régóta bírt haszonvételeiktől (a ... usibus litterarum [ͻ: libertatum?] nostrarum ab antiquo possessarum) pedig tilalmazza őket. Mindenben a szabadságjogaik ellenében cselekszik, különösen a címzett azon oklevelével szemben, amiben illő módon megengedte ezeket. Mindezek, és más, meg nem írt gonoszságok miatt szükségképpen a címzett bírtokán megmaradni nem tudnak, ezért kérik őt, hogy ha úr akar maradni felettük, akkor [űzze] el Miklóst a körükből, és egy jobbat helyezzen oda, különben a királyt értesítve egy másik helyen fognak a staus-ukban megmaradni. Á.: Tapolcai Bertalan formulagyűjteménye. Admont, Benediktinerstift, Cod. 800. K.: Fejérpataky, Oklevél-formulák 58–59. Ford.: Makkai–Mezey 236–237. Megj.: A formulagyűjtemény – helyenként romlott – oklevélszövegei valószínűleg eredeti oklevelek alapján készültek. Amennyiben a fenti szövegnek is létezett eredetije, azt csak Magyar Pál gimesi várnagyi címe keltezi (Engel, Archontológia I. 317.). Vö. az 515. sz. regesztával. 515. (1322–1345) Magar (dict.) Pál mester, Gymus-i várnagy levele a temesközi gazdag és szegény híveinek (fidelibus suis divitum et pauperum intra Themes). Amikor értesült a hozzája intézett levélből [514. sz.] azokról a bajokról, amiket az officialis-a: Miklós okozott nekik az ő tudta nélkül, úgy határozott, hogy tettei végett e Miklóst elmozdítja a címzettek köréből és az officialis-i hivatalból úgy, hogy a címzetteknek okozott kárért elégtételt tartozik adni. Ezek után a familiaris-át, Pétert – a