Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

347 E.: DL 30 673. (EOKL. GYKOL, Cista diversorum comitatuum 2. 5. 18.) Szakadozott és lyukas hártyán lévő protocollum-bejegyzés. Egyik oldalának az első fele kopott és olvashatatlan, az alján középen félkör alakban kb. 6 sornyi magasságban hiányos. Másik oldalán a bejegyzés teljesen kopott és olvashatatlan. R.: EO. II. 905. sz. Megj.: Domonkos prépost (1331–1357) és Santus éneklőkanonok (1317–1343) hivatali ideje (Hegyi, Erdélyi káptalan archontológiája 74.), ill. az évszám látható elemei alapján az 1332. és 1342. év jöhet szóba. l. még EO. pótkötet. 502a DL-DF adatbázis 1339–1342 közé keltezi Pál országbíró kiadványát: DL 47 851. (Múz. Ta. Majláth). Az igen kopott oklevél keltezése a későbbi tartalmi átírások alapján megállapítható, 1341. márc. 25-én kelt, regesztáját l. A. XXV. 181. sz. DL-DF adatbázis regisztrálja ezen jelzet alatt ezt az évszámot is az országbíró okleveleként, olyan látszatot keltve, mintha két külön kiadványról lenne szó, valójában ez ugyanaz az oklevél. 502b DL-DF adatbázis 1339–1342 közé keltezi egy ismeretlen hiteleshely kiadványát: DL 104 483. (Batthyány lt. Jelzet nélküli oklevelek). Az erősen csonka oklevélnek sem a kiadója, sem a keltezése nem látható, ám teljesen azonos Gilétfi Miklós nádor 1344. okt. 13-i oklevelével, aminek teljes szövegű eredeti példánya is ismert (DL 100 017., regesztáját l. A. XXVIII. 688. sz.). Ez alapján megállapítható, hogy a kiadvány kizárólag a pécsi káptalan 1339. jún. 2-i oklevelét írja át (A. XXIII. 326. sz.), amit a jelzet alatt regisztráltak is. 503. (1338–1342) Miklós mester, Pestújhegy [Buda] vár (castrum Novi Montis Pestiensis) rector-a, és a város akkori esküdtjei: Kunclinus albíró (viceiudex), Wolueng, Egri (de Agria) Jakab, Ruedlinus, Vlmanus fia Mihály, Pernhauser Gedulinus, Roland (Lorandus), Rabenstayner Miklós, Megerdorfer Jenslanus, Győri (dict. de Jaurino) Miklós fia Péter, Myko fia Péter és Botuk fia János tudatják, hogy polgártársuk: Wal-i (dict.) Imre, illetve Tamás fia Pál özvegye és leányai: Anna, Katalin és Margit, és a veje (sposus): András a színük előtt személyesen megjelenve ue. Imre feleségének: Annának, a fiainak és lányainak, továbbá rokonainak a hozzájárulásával eladtak egy, a mondott városban lévő telket (fundus curie), amely a szombati piachely mellett, annak a sarkán van (prope locum fori sabbati in angulo), és egyik részről a Mária Magdolna-egyház plébánosának: Tamásnak a házával, másik részről pedig Nagy (Magnus) János özvegyének a házával szomszédos, házakkal, toronnyal, pincékkel (cellariis), kő- és faépítményekkel, továbbá minden hozzátartozó haszonvételével együtt Thatamerius-nak, a fehérvári egyház prépostjának, királyi alkancellárnak és az ő [fivérének: Istvánnak], továbbá akaratuk szerint még Thatamerius és István nővére által a rokonuk (proximus): Domonkos fia János fiának vagy fiainak, nemkülönben Thatamer és fivére nepos-ának, Simon fia Lászlónak, budai polgárnak, és az ő örököseinek örökös [birtoklásra] 150 márka ezüstért úgy, hogy Imre a maga