Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

341 egy szapu rozst és egy zabot. Továbbá három alkalommal, ti. húsvét [nyolcadán], okt. 6-án és jan. 13-án (in oct. S. Michaelis Arch., et in oct. Epiph. d.) tartsanak (wulg.) parita-nak nevezett általános ítélőszéket (iudicium generale). Legyen ezen kívül egy szabad erdejük, ahol egyetlen idegen se merészeljen vadászni, vagy más dolgot bírni ott a soltész engedélye nélkül. Á.: Bajmóci Noffri János fiai: Albert, Imre és Onofrius, 1473. jún. 13. DL 45 531. (Múz. Ta. Horváth István) K.: F. VIII/7. 225–226. és uo. 320–322. Megj.: Az átírás erősen vízfoltos és néhány helyen szakadt, szövege ma már nem mindenhol látszik. A kora újkori másolatokon alapuló két 19. századi kiadás azonban hiánytalanul hozza a teljes szöveget. A ma is olvasható részekkel való összevetés alapján látszik, hogy a két (egymással sem teljesen egyező) kiadás nem pontos, ám tartalmilag helyesen adja vissza a 15. századi átírást, ugyanakkor a tulajdonnevek írását mindenütt elrontották. A jelen regesztában szögletes zárójelben közöljük azokat a részeket, amik ma már csak a kiadásokban olvashatók. Az ottani tulajdonnevek valószínűleg nem abban a formában szerepeltek a középkori oklevélben. Az oklevelet jegyző Gilétfi Miklós és János 1336-ban még csak „Bajmóci” előnévvel (A. XX. 71. sz.), 1341-ben már bajmóci és privigyei várnagyként tűnik fel (A. XXV. 442. sz.) – bár titulatúrájuk máskor is esetleges (vö. A. XXV. 780., 791. sz.), így ez nem mérvadó. I. Károly 1321-ben, Csák Máté halála után szerezte meg Bajmóc várát (Engel, Archontológia I. 271.), és mivel az oklevél kiállítása idején rá hivatkoztak mint királyra, ezért ez határolja be a keltezési időt. 494. (1317–1342. júl.) [I.] Károly király leírja a veszprémi vár egyik földjének határait, hj.: Egerewg folyó, Isay település, Norap föld, Zonkor földje, Seed folyó, Norap-ról Lok-ra tartó út, Podor föld. Tá.: 1477. jún. 27. u. készült feljegyzés. DL 93 512. (Festetics cs. lt.) Megj.: A leírás csak a meg nem nevezett föld kivonatos határjárását közölte. A keltezést „Zonkor földjének” említése alapján szűkíthetjük le. Az illető Hektor fia Zunkur mester hölgykői várnagy volt (Engel, Archontológia I. 328.), aki az itt leírt környék több határjárásában is felbukkan (pl. 1327. márc. 6.: A. XI. 110. sz.; 1329. márc. 8.: A. XIII. 110. sz.; a jelen feljegyzés hátulján egyébként egy középkori kéz felvázolta a családfáját, eszerint magva szakadt). 1317-ben még élt az apja, Hektor fia Hektor és ő birtokolta az öröklött földeket (A. IV. 298., 433.), de Hektor fia Zunkur ebben az évben saját jogán is földhöz jutott, amikor az apja első felesége az őt megillető hozományból földet juttatott neki és fivéreinek (1317: A. IV. 690. sz.). Ettől kezdve jelenhet meg egy határjárás során ilyen helymeghatározás. Zunkur 1338. okt. 7-én