Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

35 1. (1270-es évek–1330-as évek [1282.?]). dec. 7. Kelemen Lipto-i alispán (curialis comes) év nélküli, dec. 7-i (2. die S. Nicolai conf.) oklevele egy Bobroch és Tarnoch falvak között elterülő föld kapcsán vívott párbaj, és az azt követő megegyezés ügyében. Reg.: Bebek Imre országbíró, 1391. szept. 13. ŠA. Bytča. Liptó m. lt. Registrum. pag. 5b. (DF 266 606.) Má. 1. DL 236. (NRA. 1857. 50.) (1816. márc. 25-i) 2. DL 64 680. (Péchy cs. lt. 42–43.) (1816. máj. 4-i) 3. ŠA. Bytča. Liptó m. lt. Registrum. (DF 266 606.) (1816. júl. 1-jei) 4. DL 102 952. (Batthyány cs. lt. Illésházy 25.2. 2.) (19. századi) K.: Érdy, Liptói regestrum 21.; Horváth, Liptói registrum 36.; Lipt. Reg. 38. (mind Reg. alapján) R.: Horváth, Regesták 93. 97. sz.; LTR 97. sz. Megj.: Horváth Sándor 1282-re vagy 1283-ra keltezte, Györffy György 1283-ra (Gy. IV. 55–56., 102–103.), DL-DF adatbázisban a 266 606-os jelzet alatt található felsorolás 1330–1350 közé. A regisztrum szerint az oklevelet egyszerre mutatták be IV. László három másik oklevelével, ezek közül kettő 1283-ból való, egy pedig év nélküli (Reg. Arp. 3277. sz.), és mindhárom az itt is említett Bobróc és Tarnóc között fekvő, Beharfiaitúl nevű birtokba való iktatásról szólt. Az 1283 körülre keltezők nyilván összefüggést vontak közöttük, hogy a párbaj utáni megegyezést követően iktattatta László ugyanazon embereket a földbe, tehát az összes oklevél azonos időszakból való. Ez nem teljesen kizárt, de nem is szól amellett semmi, hogy az év nélküli oklevél és László kiadványai egyidősek lennének. Bár Liptó megye a 13. század második felében még nem létezett, de liptói curialis comes-t (név nélkül) már 1279-ben is említettek, aki a zólyomi ispán liptói kerületi alispánja volt (Kristó, Vármegyék 378–379.). Az oklevél egészen bizonyos felső időhatára 1391, de nagy valószínűséggel 1282 körül kelt, ugyanakkor az azt követő néhány későbbi évtized sem teljesen kizárható. 2. (1276–1305. [1291.?]) jan. 9., Várad mellett András (A.) egri püspök kéri Péter Vys-i papot és Mihály Olozy-i és szentkereszti (de Sancta Cruce) papot, hogy keressék fel Tulchua-i Vza serviens-ét: Jakabot, aki megsebesítette Tulchua-i István feleségét, és leszúrta (percusit) nővérét (soror) és lányát – miként ezt a címzettek a korábbi, Pataka-ról [küldött] levelükben állították –, és tudják meg az igazságot. Figyelmeztessék Jakabot méltó elégtétel adására, és ha vonakodna megtenni, akkor vonják egyházi tilalom (interdictum) alá, ha pedig ez után is megmakacsolja magát, akkor közösítsék ki (excommunicetis) a püspöki hatáskörrel. D. prope Waradinum, 4. die Epyph. d. E.: DL 82 941. (Zichy cs. zsélyi lt. 217. BB. 19.) Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés és mandorla alakú zárópecsét foltja.