Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

273 sok nevében megjelenve Ambrosius de Mediolano római kúriai ügyvéd (advocatus), Marcus de Veneciis és Johannes Angeli de Interano római kúriai képviselők (procuratores) a pápai udvarban bármely hivatalviselő, ügyhallgató vagy helyettesének színe előtt ismertessék a fentieket azzal együtt, hogy a dékánt és plébánosokat és a hozzájuk tartozókat közösítsék ki és javadalmaiktól fosszák meg, ha a fentiektől eltérnek. A képviselők által mondottakat a káptalan köteles pecsétjével megerősíteni. Actum etc., Kal., indictio, annus et dies et etiam testes adhibeantur, ut in alia forma. Ugyanazon írással későbbi hozzátoldás: A következőket akkor fűzték hozzá, amikor mindkét részről képviselőket állítottak. Ezek, ha megjelennek bármely káptalan előtt a megállapodás megkötésére, ha más papok is csatlakozni kívánnak, akkor a már meglévő megállapodást tartsák be. Ha nem lehetséges, hogy a papok és plébánosok a székesegyházhoz (ad locum ecclesiae cathedralis) menjenek képviselő állítására, vagy személyesen a megállapodás megkötésére, akkor Fehérvárott a domonkosoknál és az ágostonosok Szt. István-[kolostorában] (apud Praedicatores et Augustinenses B. Stephani) gyűljenek össze a püspök és a káptalan tagjai, és ott kössék meg a megállapodást a mondott konventek pecsétje alatt. De mivel a konventek pecsétjének nincs hitele (sigilla conventuum fidem non faciunt), szükséges, hogy Magyaro. püspökei is bizonyítsák ezt oklevelükkel, mert az ilyen oklevelet az országban hitelesnek szokták tartani. Továbbá ha a konventek előtt kötik a megállapodást, akkor a Sebus-i közjegyző (publicus notarius) is adjon ki erről oklevelet, és a tanúkkal együtt írja alá. E.: Ba. Erdélyi Kápt. Oklevelek 1. 77. (DF 277 252.) Papíron, fogalmazvány két íven, EO. szerint vörös viaszpecséttel lezárva. K.: ZW. I. 421–426.; DIR C. XIV. II. 390–394. R.: Beke, Erdélyi kpt. 1889. 583. 79. sz.; SZR. 714. sz. és 806. sz. (ua. a forrás kétszer is regesztázva); EO II. 618. sz. Ford.: DIR C. XIV. II. 241–246. (román) Megj.: A pápai udvarban készült fogalmazvány hátulján a következő szerepel: „Ista est forma et informatio, que debet mitti capitulo”. Abból a célból készült, hogy egy magyarországi káptalannak elküldjék, hogy az oklevelet állítson ki ezzel a szöveggel a saját formuláiba foglaltan. A váradi káptalan írásba is foglalta a jelen megállapodást 1330. máj. 30-án (A. XIV. 303. sz.), a fogalmazvány valamivel előtte készülhetett. 389a DL-DF adatbázis 1323–1330 közé keltezi a pozsonyi káptalan jún. 17-i kiadványát: DL 2253. (MKA. NRA. 1671. 20.) (K.: AO. II. 141–142.). Regesztáját „1324. körül, Szentháromság virágvasárnapjának nyolcadán” keltezéssel l. A. VIII. 604. sz. Az oklevél kiadási éve bizonyosan egyezik a benne átírt parancslevél kiadási évével (l. 336a sz.) Annak a kelethelye Gerencsér, és a levél a nyéki nemesek birtokügyében kelt. Ugyancsak a nyéki nemesek birtokügyében intézkedik Miklós egy gerencséri közgyűlésen 1323 májusában