Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

267 E.: VEML. Veszprémi székeskápt. hh. lt. B. 53. (DF 229 876.) Vízfoltos hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés, és befűzött hártyaszalag körül pajzs alakú zárópecsét foltja. K.: Zala I. 119. Megj.: Engel, Archontológia I. 234. szerint Lőrinc Kőszegi „Kakas” Miklós kanizsaszegi várnagya és egyben zalai alispán is volt, jelen levele így 1317–

1320 között kelt, és utalása alapján azonos lehet azzal a Kanizsai Lőrinccel, aki 1321-től a megye ispánja lett, és aki megkapta I. Károlytól a kanizsai várat. Lőrinc azonban harcok árán vette el Kőszegi Miklóstól a várat (A. VI. 252. sz.; l. még A. VII. 118. sz.), így nem valószínű, hogy a két Lőrinc azonos – hacsak át nem állt Károlyhoz. A két személy azonosságát tovább gyengíti, hogy a későbbi zalai ispánt már 1314-ben is „mesternek” mondják (A. III. 859. sz.), ahogy később is, az itteni Lőrincet pedig csak „comes-nek” címzik, emellett Lőrinc mestert 1318–1320 folyamán máskor sem említik sem alispánnak, sem várnagynak (A. V. 257., 487., 864. sz.). Mivel az itt felsorolt peres feleknek nem sikerült más forrásokban nyomára akadni az Árpád-korból, vagy a 14. század első két évtizedéből, ezért az oklevél keltezése teljesen bizonytalan. Az azonban – az írásképe alapján is – valószínű, hogy nem későbbi az 1330-as éveknél. 381. (1320-as–1330-as évek [1320-as évek vége?]) A Zeplok-i jobbágyok levele uraikhoz: szentmihályi (de S. Mychaele) Mihály mesterhez, Fark-i Tamás mesterhez és Bernold fia Lőrinc comes-hez. Tudatják, hogy az aug. 15. (Ass. Marie) utáni kedden István szegedi (Zegediensis) alvárnagy a Zeged-i felső vásáron (in foro superiori) elfogta négy jobbágyukat, ti. Mihály mester három jobbágyát és Lőrinc comes falunagyát, továbbá Tamás mester jobbágyait és falunagyát is igyekezett elfogni azért, mert nem akarták begyűjteni (conducere) a vár szénáját. Ha az uraik nekik ezt parancsolják, akkor be fogják gyűjteni, ezért kérik őket, hogy fontolják meg, hogy megtegyék-e, mert mindenképpen követni fogják parancsukat. E.: DL 94 028. (Festetics cs. lt.) Hártyán, hátoldalán címzés, és kisméretű, kör alakú zárópecsét foltja. K.: Petrovics, Oklevelek 62. Megj.: Petrovics István a kiadásban „1327–1330 táján” keltezéssel látta el, más alkalommal „valószínűleg 1328”-ra tette (Petrovics, Szegedi vár 60.; Szeged története I. 355., 360., 368., 373., 376.). Az itt említettek közül farki Tamás és Bernold fia Lőrinc egyaránt 1327–1330 között bukkan fel más forrásokban (A. XI. 475., 489., 501. sz.; A. XIV. 36., 400., 480., 492. sz.), vélhetően ez inspirálta az előbbi hozzávetőleges keltezést. Megjegyzendő, hogy 1329-ben a szegedi alvárnagyot Lénárd fia Tamásnak hívták (Engel, Archontológia I. 423.), itt azonban Istvánnak, talán ezen okból tette máskor Petrovics 1329 elé a keletet. A harmadik említett személy, Dorozsma nb. szentmihályi Miklós