Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

263 373. (1323–1329) [I.] Károly király (... Sal., montis S. Angeli d.) az elébe járuló budai [polgárok?] (...nostri de castro Novi Montis Pestiensis) kérésére átírja és megújítja [IV.] Béla király (H) neki bemutatott, 1244. nov. 24-re keltezett privilégiumát Buda kiváltságairól. ... a. D. 132... E.: Hrvatski Državni Arhiv. Archivum capituli Zagrabiensis, Acta loci credibilis, Series II. 8. (DF 255 658.) Csonka, jelenleg egy könyvtáblából kifejtett töredék. K.: –. Az átírt oklevél kiadásait (mind későbbi, 15. század végi átíratok alapján) l. Reg. Arp. 781. sz. alatt, azóta megjelent kiadásai: Bp. I. 41–43.; Elenchus III/2. 39–41. Megj.: Károly csonka átiratára l. még Györffy, Pest-Buda 137. Biztos kronológiai támpontként csak a keltezés látható része szolgál, és az, hogy Károly 1323-tól viselte az itt is megjelenő „Salerno hercege és Monte Sant'Angelo ura” címet. Talán erre az oklevélre utal a Budai Jogkönyv egyik 16. század eleji bejegyzése, ami szerint egy 1503. évi perben a budaiak bemutatták Károly oklevelét, ami „az összes kiváltságunkat megerősíti az áru megállítására”, megjegyezve, hogy az oklevél két pecséttel volt ellátva, és „alul az elöl lévő pecsétnél van néhány apró betűs sornyi feljegyzés arról, hogy korábban a királyi felség pecsétje elveszett, de amely oklevelet a másik pecséttel is elláttak, minden vonatkozásban érvényes” (Buda jogkönyve II. 545–546.). Az említett megerősítő záradék és a második pecsét I. Lajos idejében került rá a kiadványra, amikor 1364–1368 között több olyan oklevelet is megerősítettek ilyen módon, amik Károly első és második pecsétjével, ill. Lajos első pecsétjével voltak megerősítve (részletesebben l. Grünn, Lajos megerősítő záradéka; A. XLVIII. 491–492.). 374. (1310-es–1320-as évek, febr. 12–márc. 15.) István pap (sacerdos), az Enizke-i Szt. István király-egyház rector-a, és János mester általános helynök (generalis vicarius in spiritualibus) alhelynöke (vicevicarius) tudatja, hogy azt a pert, amit Hamvazószerda nyolcadán a színe előtt folytatott Moys fia Tamás az anyja leánynegyede ügyében Bálint fiai: Péter és János, Bolcard-i nemesek ellenében, a felek akaratából elhalasztotta két héttel későbbre, hogy ha addig békét kötnének, akkor legyen úgy, ha nem, akkor folytassák a pert. E.: SNA. Bárczay cs. lt. 2. 47. 17. Fk.: DL 84 247. Hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. Megj.: A keltezésre az egyetlen biztosabb támpont bárcai Mojs fia Tamás életideje, aki 1311-ben tűnik fel először (A. III. 76. sz., l. még A. I. 14–15. sz. közötti oklevél, amelynek valódi kelete nem 1301, hanem 1321), és 1326-ban utoljára (A. X. 222., 466., 487. sz.). Bocsárdi Bálint fia János egy ízben bukkan fel, 1314-ben (A. III. 729. sz.). Kérdés, hogy ki lehet János általános