Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

258 363. (1328. dec.–1329. jan.) Az aradi (Orodyensis) egyház káptalanja jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy átírt levelének [359. sz.] megfelelően Fábián fia István királyi emberrel együtt [kiküldték] tanúként kóruspapjukat: Benedeket ..., akik [visszatérve] arról számoltak be, hogy ...-én (in vig...) ... E.: DL 76 247. (Zichy család zsélyi lt. misc. 5.) Szakadt és erősen vízfoltos papíron, szövegének nagy része nem olvasható. Hátoldalán azonos kéztől címzés és tárgymegjelölés, és mandorla alakú zárópecsét darabjai. K.: Z. XII. 4–5. R.: DIR C. XIV. I. 305. (334. sz.) (román); Juhász, Aradi reg. 15. sz. Megj.: Az oklevél kiadási éve az átírt királyi oklevél évével azonos, az érveket l. 359. sz. Az a parancslevél nov. 19. körül kelt, a végrehajtásról beszámoló káptalani kiadvány legvalószínűbben december, esetleg a következő év januárja folyamán. 364. (1329.) jún. 18., Sáros Domonkos mester, Vilmos mester Sarus megyei albírája (viceiudex) és a 4 szolgabíró tudatja, hogy azt a pert, amit a személyesen megjelenő Zelleche-i Kunnus [hátlap: Kunus] és Kunchel [hátlap: Kuncheul] folytatott Sumus-i János ellen – akinek a nevében Kemen comes jelent meg –, továbbá serviens-e: Sarkan (dict.) Miklós ellen – akinek a nevében Bertalan jelent meg –, a felek akaratából elhalasztja aug. 7-re (fer. II. prox. p. oct. B. Jacobi ap.), hacsak időközben nem tudnának megegyezni. D. in Sarus, in oct. Pent. E.: DL 75 169. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 80.) Vízfoltos hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és egy zárópecsét viaszmaradványai. Megj.: Az ügy a jelen kibocsátók 1329. máj. 15-i oklevelének a folytatása (A. XIII. 254. sz.). Az itt lejegyzett Zelleche elírás lehet, mert az előzmény-oklevélben Zedlice szerepel, és ilyen nevű település (Szedlice) létezett is Sáros megyében. 365. (1321–1329. júl.) János (I.) Pylys-i és Jakab? János? (I.) Bochon-i ciszterci apátok levele [XXII.] János pápához. Azon perben, ami egyik részről a veszprémi egyház püspöke, káptalanja és főesperesei, másik részről a veszprémi egyházmegye több papja (sacerdos) között zajlott, miután meghalt R. somogyvári (de Simegio) apát, pápai kinevezettként nekik mutatta be a veszprémi káptalan a fehérvári nagyobb egyházban (in maiori ecclesia apud Albam) a megboldogult Róbert (R.) veszprémi püspök oklevelét, amit teljes terjedelmében átírtak.