Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

235 K.: HOkl 193–194. Reg.: Kállay I. 145. sz. Megj.: Zavaros fogalmazású oklevél, a fenti regeszta csak az egyik lehetséges értelmezése. Néhány példa: a szöveg nyelvtanilag nem János serviens-einek mondja Demeteréket, hanem a János név dativusban áll („Demetrium et Paulum servientem comiti Johanni de Nabrad”), továbbá az alany és a birtokos névmások végig egyes számban állnak (causam suam, vertebatur, dominus suus, necessitatem suam, stb.), ám az eredetiben csak egy serviens-ről, Demeterről volt szó (azért áll utána „servientem” és nem „servientes”), Pál nevét utólag szúrták be a sor fölé. Így elég nehéz meghatározni, hogy az egyes számú birtokos esetek, állítmányok és névmások mikor vonatkoznak az eleve zavaros szövegben a két serviens-re, és mikor az urukra. Jánki Dénes fia Tamás 1315–24 között bukkan fel ugocsai ispánként (Engel, Archontológia I. 217., vö. Engel, Genealógia, Jánki), ám ezzel nem áll egészen összehangban Balogsemjén nb. semjéni (kállai) Ubul fia Mihály életideje (Engel, Genealógia, Balogsemjén nem 1. Kállai 1. tábla: semjéni ág ), aki 1250–1292 között bukkan fel, és úgy tűnik, hogy 1307-ben már nem élt (A. II. 120. sz. már a legidősebb fia, István, és testvérei birtokának mondja Semjént és az egyéb atyai örökséget). Ez esetben egy másik, eddig nem ismert Tamás ugocsai (al)ispánról lehetne itt szó. Ismerjük azonban Debreceni Dózsa nádor 1322. jan. 16-i oklevelét, amely szerint Ubul fia Mihály fia István perben állt az itteni Dénes fia Tamással, és nábrádi Jánost abban is Tamás serviens-ének mondják (A. VI. 411. sz.). Ez biztossá teszi, hogy a kiadó Dénes fia Tamás, vagyis az oklevél címzettje nem Mihály, hanem valamelyik fia. Ezen kívül Szatmár megye 1322. máj. 13-i oklevele szerint Ubul fia Mihály fia Mihály perben állt nábrádi Jánossal és fivérével: Miklóssal, továbbá azok jobbágyaival: Demeterrel és Pállal (A. VI. 572. sz.), ezért a címzettet nem Mihállyal, hanem azonos nevű fiával azonosíthatjuk. (A tévesztés illik a levél zavaros megfogalmazásához.) A levél vélhetően ezután kelt, amikor nábrádi János ura megkérte Mihályt (de nem Ubul fiát, hanem Ubul fia Mihály fiát), hogy engedje át neki a perét a megyei ítélőszéktől, és ő János visszatértekor igazságot fog szolgáltatni. Az oklevél a legvalószínűbben 1322-ben kelt, esetleg egy évvel később. 323a DL-DF adatbázis 1321–1323 közé keltezi Boleszló esztergomi érsek oklevelét, ami a pozsonyi káptalan 1323. nov. 1-jei átírásában maradt fent: EPL. Pozsonyi kápt. orsz. lt. 9. M 2. (DF 261 237.) (K.: Str. III. 37–38.). Az oklevél regesztáját „1323. ápr. 27.” kelettel l. A. VII. 143. sz. Az oklevél tartalmaz évszámot: „Datum anno Domini Mo CCCo XXIIIo, feria quarta proxima p. festum beati Georgii martiris.” (DF 261 237.).