Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

213 Luold-i papot (sacerdos) István veszprémi püspök ellenében máj. 4-re (III. f. prox. p. oct. B. Georgii mart.). D. in Chyrch, in sabb. prenot., a. d. 1... E.: VÉFL. Misc. 118. (DF 283 108.) Az oklevél 1/3 része hiányzik. Hátoldalán azonos kéztől címzés és tárgymegjelölés, és mandorla alakú zárópecsét foltja. K.: Vespr. IV. 316. R.: SZR. 649. sz. Megj.: A hiányos oklevél tartalmát csak a hátoldali címzés és tárgymegjelölés alapján lehet a regesztában olvasható módon rekonstruálni. László alkalmi címe („apostolice sedis legatus”) elírás, „delegatus”-ról, vagyis megbízott bíróról volt szó. Az oklevelet László pécsi püspök, pápai delegált bíró 1322. máj. 10-i kiadványa keltezi erre az évre, amiben leírja, hogy a veszprémi püspök pert folytat többek között István lövöldi pappal is (A. VI. 567. sz.). Nem mellesleg ugyanebben az évben járt el Jakab zirci apát István püspök egy másik perében is, amiben a pannonhalmi apát volt a pápai megbízott bíró (1322. júl. 9.: A. VI. 684. sz.). A jelen idézés biztosan nem lehet korábbi, mert a pécsi püspöknek szóló pápai megbízás 1321. novemberében kelt (A. VI. 302. sz.), és nem is nyúlhatott át az 1323-as évre sem, mert az év februárjában már Kéki István utódja, Henrik volt a veszprémi püspök (Engel, Archontológia I. 77.). 291a DL-DF adatbázis 1322. márc. 31. előttinek datálja a jászói konvent oklevelét: DL 40 445. (Múz. Ta.). Az oklevél Druget Fülöp nádor 1324. ápr. 6-i levelének tartalmi átírásaként maradt fent, regesztáját – a nádor oklevelébe foglaltan – l. A. VIII. 164. sz. 292. (1318–1322.) márc. 17.–ápr. 10., Besenyőd falu Dausa udvarbírája (iudex curie): Vilmod fia [Miklós] és a [vele ülésező?] bírák tudatják, hogy abban a perben, ami Tamás fia Lorand és Ábrahám fia János, illetve Domonkos fiai: Chak, Péter és Miklós között indult egy ló és 13 rőf posztó (tredecim brachia panni) megszerzése ügyében, a felek fogott bírák közbenjárásával úgy egyeztek meg, hogy János és Lorand 11 dénárt fizet az oklevéladók színe előtt, és ezzel teljesen mentesülnek. D. in villa Beseneud, f. II. prox. p. domin. Iudica. Fk.: DL 97 729. (Vay cs. berkeszi lt. 47.) Fényképe szerint felső része vízfoltos volt, szövege ott nem olvasható. Megj.: A kiadó nevéből csak a „filius Vilmod iudex curie” vehető ki, és Dózsa neve, de személye nagy biztonsággal azonosítható Debreceni Dózsa emberével: Vilmod fia Miklóssal, úgy is, hogy annak udvarbírói titulusa más forrásban nem bukkan fel (1317. aug. 19.: A. IV. 553. sz.; 1322. márc. 24.: A. VI. 502. sz.; 1322. máj. 22.: A. VI. 582. sz.). Mivel itt Szabolcs megyei településen