Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

211 287. (1280-as évek–1321) A pozsonyi káptalan tudatja, hogy Felső (de superiori) Luche-i Fábián fiai: Máté és István bevallásuk szerint eladtak a saját vásárolt földjeikből 3 hold, ti. 1 hold Z... tó körüli, két hold Zeleuto tó körül fekvő szántót, minden tartozékával együtt Chugud fia Andrásnak 10 széles bécsi dénárért, szavatosság vállalása mellett, amely pénzt meg is kapták tőle. Az eladásba a teljes rokonságuk, köztük a káptalan előtt személyesen megjelenő Lőrinc fia Pál és ... fia Márton is beleegyezett. D. f. VI. prox. p. oct. ... E.: SNA, Pozsonyi kápt. hh. lt. 14. 11. 6. (DF 226 739.) Hártyája szakadt és hiányos, szövege rosszul olvasható, zöld selyemfonatán ép függőpecsét. Megj.: Az itteni szereplők közül csak Chugud fia András ismert, ő 1295–1318 közötti forrásokban bukkan fel (1295: W. V. 144.; 1297: Reg. Arp. 4122. sz.; 1300: W. V. 251.; 14. századi adatok: A. I. 176., 236., 239., 376., 381., 382. sz.; A. II. 181., 388., 1029. sz.; A. III. 99. sz.; A. V. 238–239. sz.). 1282-ben még a fivérével, lúcsi Chuguth fia Chene-vel találkozunk (Str. II. 154–155.), és bár nem biztos, hogy András akkor még kiskorú volt, de életideje alapján valószínű, hogy az oklevél alsó határa az 1280-as évek. 1322-től kezdve már csak András fiaival találkozunk, vélhetően ekkor már nem élt (A. VI. 647., 691–692. sz.; A. VII. 553. sz.). Tegyük hozzá: a századfordulón András több birtokot is szerzett vásárlás útján (1300: W. V. 251.; 1302: A. I. 176. sz.), nem kizárt, hogy ez az oklevél is erre az időre tehető. 288. (1309–1322.) jan. 28., Sáros Domonkos mester újvári (Novi Castri) főesperes, M[árton] egri püspök bírája és kancellárja megparancsolja Lőrincnek, Forro-i alesperesének, hogy Wasvár-i János fia Jánosnak és György fia Balázsnak a Deeh-i [Deeh?] fia (contra filium de Deeh) és más Gebard-i nemesek elleni perét rakja át a színe elé. D. in Sarus, in oct. B. Agnetis virg. Má.: Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi lt. Sinai Misc. Hist. Hung. 5. 145. (DF 283 086.) Megj.: Az oklevelet csak Domonkos újvári főesperes első datálható felbukkanása (1311. máj. 29.: A. III. 71. sz.; elődje: János 1308-ban volt főesperes: A. II. 531. sz.), illetve Márton egri püspök hivatali idejének vége (Engel, Archontológia I. 68.) datálja. Lőrinc forrói alesperessel 1327-ben találkozunk (A. XI. 610. sz., l. még 376. sz.), így a kelet talán inkább 1322-höz eshet közelebb, mint 1309-hez. A kora újkori másolat vélhetően több elírást is tartalmaz, a „contra filium de Deeh” zavaros rész mellett a „de Wasvár” is pontatlan lehet, mert ilyen településről nem tudunk a megyében vagy a környékén.