Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

196 R.: Balassa 67. sz. Megj.: Byter özvegyének és Miklós özvegyének a rokonságát (a szövegben „soror” szerepel) a hátoldali felirat világítja meg: „Domine consorti comites (!) Byter et consorti magistro Nycolai filii eiusdem”. Tehát az oklevél kiadásának idején sem „Balassa” Mikó fia Biter, sem fia, Miklós nem élt már (vö. Engel, Genealógia, Zólyomi rokonság 1. tábla.). Bytert 1299-ben már halottnak említik (HOkl. 170–171.), és az utolsó adat a még élő fiáról 1300. okt. 17. (Balassa 63., vö. uo. 65. sz.), az oklevél keltének alsó határa tehát 1301. 1321. máj. 1-jén I. Károly már Miklós fiának ad vissza olyan várakat és birtokokat, amiket Csák Máté tőlük elfoglalt (A. VI. 107. sz.), ekkor vélhetően Imre mester már nem Miklós özvegyétől és annak özvegy anyósától, hanem közvetlenül Miklós fiától kérte volna a fentieket. Az oklevél egy olyan időszakot örökít meg, amikor Miklós fia még túl kicsi ahhoz, hogy ő intézkedjen a hozzájuk szökött szolgák ügyében. A felső határt így 1320-ban húzhatjuk meg, de a kelet legvalószínűbben a század első évtizedére esik. 262a DL-DF adatbázis 1300–1320 közé keltezi egy általa meg nem jelölt kiadó oklevelét: DL 25 959. (MKA. Archivum familiae Nádasdy). A 15. századi másolat öt oklevél részletét tartalmazza Izdenc (ma Veliki és Mali Zdenci, Ho.) birtok határjárásairól. Három a csázmai káptalan levele, egy „István báné”, egy pedig I. Lajos királyé. Ezek közül csak a csázmai káptalan 1246. évi (Smič. IV. 303–304.) oklevelét lehet beazonosítani (harmadik részlet, említve II. András király oklevelét is, l. Reg. Arp. 550. sz.), és a káptalan 1272. évi oklevelét (HO. VI. 185–186.; a második oklevélrészlet). Az első oklevélrészlet (csázmai káptalan), István bán és I. Lajos oklevele még nem azonosított. Hogy bármelyik I. Károlykori lenne, arra nem utal semmi, ebből az időből (A. I–XXVI. alapján) nem ismerünk olyan oklevelet, ami Izdenc határjárását tartalmazná. „István bán” oklevele („Mete autem in litteris Stephani bani expressate hec sunt...”) elvileg jelenthetné Babonics István bán (1310–1316) egy elveszett kiadványát is (vö. Engel, Archontológia I. 16.), de erre közelebbről semmi nem utal, és a 15. századig több István is viselt báni tisztséget (vö. Zsoldos, Archontológia 45–48.; Engel, Archontológia I. 16–18.), ezért a jelen oklevelet nem vettük fel a Károly-kori kiadványok közé. 263. (1296–1297, 1300–1320), Bolondóc Máté nádor megparancsolja Albertnek, hogy a levél kézhezvétele után tüstént küldje ki fiát a Kassa-i, Oruslanku-i, Lednuche-i, Bestruchee-i, Hrychov-i, Lytwa-i és a Strechun-i várkerületekbe (provincia), és a nádor ottani jobbágyaitól minden curia és mansio után szedjen be egy trencséni (Trinchyniensis) szapu zabot és egy szekér szénát, és nyomban küldje Trencsénbe (in Trinchynium). D. in Bolondoch. Fk.: DL 95 587. (Binnyey vétel 50.) Fényképén az egykori megerősítési mód nem vehető ki. K.: Csák-territórium 20.