Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

194 és a káptalan tanúja előtt újra vegye birtokba (recaptivet) a földet, ha pedig ezt nem akarja, akkor a kitűzött határnapon jelenjen meg a színe előtt, megadva a perhalasztás okát. D. in Debrecen, domin. prox. p. fe. B. Nicolai conf. E.: Erdődy cs. bécsi lt. D2079. Vízfoltos hártyán, szövege néhol nem olvasható. Hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. R.: Erdődy 175. sz. Megj.: Debreceni Dózsa 1318 júliusa és 1321 májusa között volt erdélyi vajda (1321 júliusában már más viselte e címet, l. Engel, Archontológia I. 11.). Bár a „vajda” tiszteletbeli titulust később is megtartotta (pl. A. VI. 317. sz.), a szolnoki ispáni cím akkor már nem szerepelt mellette, a jelen levél tehát a tényleges vajdai korszakából való. Az „öt megyébe kinevezett bíró” címe még vajdai megbízatása előtt, 1317-től jelenik meg, aztán vajdai kinevezésével a kitétele megszűnik, egészen 1320 áprilisáig. 1320 májusától vajdai címével együtt tüntették fel, egészen a nádorrá való kinevezéséig (minderre l. Zsoldos, Debrecen 53–54.). A napi kelet figyelembevételével tehát 1320 a legvalószínűbb kiadási idő, de – az erdélyi vajdai cím alapján – mindenképpen 1318–1320 közötti. 260a DL-DF adatbázis 1317–1320 közé keltezi Rufinus de Cibinio pápai tizedszedő tizedlajstromát: ASV. Camera Apostolica: Collectoriae Nr. 183. fol. 14–18. (DF 292 450.). (K.: F. VIII/2. 101–134.; Theiner, Mon. Slav. I. 136–151.; Rat. Coll. 13–38.) Regesztáját „1317. okt. 22. u.–1320. márc. 22.” kelettel l. A. IV. 603. sz. (egyéb regesztáit is feltüntetve). l. még (erdélyi egyházakra vonatkozó, azóta megjelent regesztáját): EO. II. 280. sz. A dokumentumban olvasható adatok nem egy időből származnak, a keltezés Rufinus magyarországi működési idejét tükrözi, amely során az összegek beszedése folyamatos volt. 260b A DL-DF adatbázis 1316–1320 közé datálja a pozsonyi káptalan csonka oklevelét: GYMSML. Sopron város, Diplomatarium 3394. (DF 204 732.), ill. 1315–1320 közé annak 18. századi másolatát: Uo. 3395. (DF 204 733.). Az oklevél regesztáját „1316. okt. 13. u.”-i kelettel l. A. IV. 338. sz. 261. (1312. jún.–1329. [1312. jún.–1320.]) [I.] Károly válaszlevelével visszaküldi Tamás fia Lászlóhoz és Boxa fia Miklóshoz a nevezettek üzenetét hozó Gábor küesdi plébánost. R.: Majláth, Soos 53. Megj.: Az oklevél jelenleg csak az 1882-ben publikált regesztájából ismert, amely évszám nélkülinek mondja. Műfaját tekintve egy olyan „kísérőlevél” lehetett, amely a tényleges üzenetet vivő küldőt hitelesítette a címzetteknek (l. pl. itt a 396. sz.). Károly említése mellett további támpont, hogy Baksa nb. Tamás