Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

186 ez alapján a századforduló évtizedeire datálhatjuk, pontosabb időhatárok nélkül. A veszprémi káptalan ebben az időben egyébként kör alakú zárópecsétet használt, ezért vélhetően a prépost erősítette meg a megállapodást. 251. (1270-es évek–1310-es évek) A vasvári Szt. Mihály-egyház káptalanja az elébük járuló Jakab fia Miklós kérésére átírja és megerősíti saját – ismeretlen tartalmú – privilegiális oklevelét. E.: SNA. Eszterházy cs. cseszneki lt. Oklevelek és iratok Muraközy József elenchusa szerint J N (DF 282 316.) Két csonka hártyacsík, díszes N kezdőbetűvel. Megj.: Az egész oklevél két vékony, összesen három sort tartalmazó hártyacsíkból áll, amin a kezdősorok vannak. Az átírt oklevelet kivágták. Az íráskép és az iniciálé a 13. század második felére utal. Jakab fia Miklós – az oklevél provenienciája alapján – döröskei Jakab fia Miklóssal azonosítható, aki az Eszterházy cs. cseszneki lt.-nak más oklevelében is felbukkan (1292. szept. 7.: Bgl. II. 271.). Miklós életideje nem ismert, így az oklevél csak igen tágan és bizonytalanul keltezhető, de az íráskép inkább utal az Árpád-korra, mint a 14. századra. 252. (1230-as évek–1310-es évek) Bereck comes tudatja, hogy a perben, ami egyik részről Mihály comes fia László, másik részről András mester között zajlott két ló miatt, úgy ítélt, hogy András három nemessel együtt tegyen esküt arról, hogy a Lőrinc nevű serviens-e nem vitte el László lovait. A határnap elérkeztével a két fél olyan egyezségre jutott, hogy András fizet Lászlónak júl. 8-ra (ad quind. S. Johanis Bapt.) két márkát és egy fertót, és ha a határnapot elmulasztaná, bírsággal tartozik. E.: DL 47 923. (Múz. Ta. Szalay) Hártya, hátoldalán azonos kézzel tárgymegjelölés és rányomott gyűrűspecsét foltja. Megj.: Az archaikus írással és igen rossz latinsággal megfogalmazott levelet DLDF adatbázis 1330–1350 közé datálta, bár írásképe alapján inkább tűnik száz évvel azelőttinek. Az egyes szereplőket vagy az ügyet helynevek hiányában nem lehet biztosan azonosítani. A 14. század eleji keltezés csak akkor elképzelhető, ha feltételezzük, hogy egy idős, még az Árpád-kori hagyományokon nevelkedett gyakorlatlan írnok keze munkája, és ez a rossz latinság miatt nem is lehetetlen. Az oklevél azonban inkább tűnik 13. századinak. 252a DL-DF adatbázis 1300–1320 közé, jan. 25. utánra keltezi ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) kiadványát: DL 84 232. (SNA. Bárczay cs. lt. 1. 30.) (K.: DPM 122. sz.). Az oklevél kiadója az egri prépost, és a DL 84 225. jelzetű oklevéllel való összefüggése